Ugrás a fő tartalomra

Katarina Mazetti: Családi sírbolt

Sikerült lecsaponom A pasi a szomszéd sír mellől című könyv folytatására a könyvtárban. Az első rész nagyon tetszett, ahogyan a tűz és víz, két teljesen különböző gondolkodású és életmódú ember egymásba szeret, majd különválnak útjaik: vagy mégse?
Bár Benny az igazi háziasszony Anitával él együtt, valami hiányzik a kapcsolatukból. Desirée-nek pedig ketyeg a biológiai órája, és mindenképpen gyereket szeretne - méghozzá Bennytől. Innen indul tehát a második rész.
A könyv fejezeteit, csakúgy mint az előzőnél, felváltva Benny és Desirée meséli el (illetve az elején pár részt Anita), nagyon érdekes, hogy ugyanazt hogyan látják, hogyan élik meg más szemszögből, más gondolkodásmódból. Benny például elvárná, hogy Desirée csak háziasszony, igazi gazdafeleség legyen, a nő számára viszont (aki egyébként egész jól beleszokik a tanya világba) fontos, hogy bejárjon dolgozni a könyvtárba, és ezáltal kizökkenjen kicsit, no meg, ami fontosabb, hogy pénzt kereshessen, mert adósságban vannak. Közben sorra jönnek a gyerekek, ami a férfi szerint nem baj, mert legalább egyel több segítő kéz lesz a gazdaságban. Ő ezt így fogja fel. Meg hogy majd a családi sírboltban fognak pihenni, minek akar a nő nyaralni menni. A nő viszont kezd megőrülni a káoszban, amit a gyereknevelés-házimunkák-munka hármasa okoz neki. Nem egyszerű összehangolni, az biztos, főleg segítség nélkül, főleg egy tanyán, állatokkal, ahol nincs megállás. (Mondjuk szerintem kicsit felelőtlenül vállalták be sorra a gyerekeket, adósságokkal, az egyre nagyobb zűrzavarba - mindegy.)
Az első részhez képest, amikor is végig azon drukkol az ember, vajon összejön-e a két ember, itt inkább a szürke (káoszos) hétköznapok, egy házasság nehézségei kerülnek előtérbe. Hasonló, ám mégis más volt tehát a két kötet.
A végéhez inkább nem szólok semmit... :) Azt viszont sajnálom, hogy nincs további folytatása a regénynek.

A szerzőről:
Katarina Mazetti író, szerkesztő, kritikus, producer, a világszerte népszerű A pasi a szomszéd sír mellől című regény szerzője. A Családi sírbolt svédül 2005-ben jelent meg, és azóta is töretlenül népszerű.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fognyűvő Manócska (Hanna Künzel, Günter Schmitt)

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari...

Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni

Egy bűbájos mesekönyvet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, amely gyermekkorom nagy kedvence volt! Ez pedig nem más, mint A sün, akit meg lehetett simogatni . Most új kiadásban megvásárolható a Móra Kiadó gondozásában. A mesék szereplői mind állatok, és minden mesének van valamilyen tanulsága. Hasonlít a Vidám mesék re (szintén gyerekkori kedvenc), főleg, hogy ezt a könyvet is Vlagyimir Szutyejev illusztrálta. Kislányom a hétvégén, a negyedik születésnapjára kapta meg a könyvet, és már többször is el kellett neki olvasnom neki az elejétől a végéig! Nagy kedvence a két struccfióka, Fuj és Pfuj története, akik nem szeretik a tejbegrízt. Kedvence még az Egy darabka hol a háztetőn is, amely Csahosról, a kiskutyáról és Fehértappancsról a cicáról szól. De az összes mese bűbájos, hol vidámabb, hol meghatóbb befejezéssel.  Az állatok nevei is beszédesek,  pl. a csacsit Ábécének hívják, az egeret Morzsának, a kacsát Hápisápinak, a teknőst pedig Nekem-Aztán-Nem-Sürgős-nek....

Dr. Metzing Miklós: Gimnasztika

Mint látjátok, ismét nagyon eltűntem, ám ennek megvan az oka. Elkezdtem egy okj-s tanfolyamot, gyerekfitnesz oktatónak tanulok (a Zumba és Zumba Kids oktatói papírom ugye megvan, tartok is gyerekeknek órát, ám ez kevés, ezért is vágtam bele ebbe a tanfolyamba). Így mostanában ilyen olvasmányaim vannak, mint Dr. Metzing Miklós Gimnasztika könyve. Szerintem akinek nem kell levizsgázni belőle (mint nekem), annak is érdekes lehet ez a tankönyv. Bár viccesnek tűnhet laikusok szemében, hogy pálcikaemberekkel ábrázol, ezek mind-mind fontos elemek ahhoz, hogy jó órát tudjunk tartani, és ismerjünk minden mozdulatot. A könyv részletesen végigvezet minket a gimnasztika rejtelmein, kezdve az eredetével, alapfogalmakkal, de a gyakorlatrendszereket és a szakkifejezéseket is nagyon jól bemutatja. Mindez hol pálcikaemberekkel, hol képekkel is illusztrálva. Persze ahhoz, hogy valaki jó edző vagy tornatanár legyen, nem elég bemagolni a könyvet, hanem gyakorlatban is "nagyon ott kell len...