Ugrás a fő tartalomra

Katarina Mazetti: A pasi a szomszéd sír mellől

Egy kis bevezetővel kezdeném. Mikor megláttam ezt a vicces, tehenes könyvet a könyvtár sikerkönyves polcán, és belelapoztam, hogy vajon mi lehet ez, a legnagyobb meglepetésemre találtam benne egy post-it-et, a következő felirattal: 
"Ez egy játék! Ha megtaláltad, keress meg a moly-on... (és egy név)"
Hogy ez milyen jó ötlet!  A kis cetli a moly.hu oldalt népszerűsítette, ahol alkalomadtán én is megfordulok. Így rögtön ki is vettem a könyvet, és meg is kerestem az illetőt.
(A játékról egyébként itt olvashattok, most hosszabbították meg, lehet csatlakozni!)
A kis bevezető után térjünk rá a könyvre.

A frissen megözvegyült kékharisnya könyvtárosnő és az édesanyja sírját látogató, magányos, egyenesen a tehenek mellől érkező, magával ragadóan természetes parasztgazda egymás mellett gyászolgat a temetőben. Bizalmatlanul méregetik egymást, mígnem egyszer csak, számukra is váratlanul, szenvedélyes érzéki szerelemre lobbannak egymás iránt.  - írja a könyv ajánlója.

Bizony, a két főhős, akik mint tűz és víz, teljesen ellentétei egymásnak, a temetőben találkoznak először, és idegesíti őket a másik jelenléte, megjelenése. Benny ugyanis parasztgazda, overallban, istállószagúan, Desirée pedig a szolidan öltözködő, színtelen könyvtárosnő ("drapp nő"). Mégis, egy váratlan pillanatban fellángol köztük valami, és egy szenvedélyes viszony veszi kezdetét a két magányos ember között.
Sajnos egy idő után kiütköznek az ellentétek. Desirée ugyanis egy műveltebb, könyveket szerető társra vágyik, Benny pedig egy olyan asszonyt szeretne a házhoz, aki süt-főz rá, és segít a tanya körüli teendőkben. Természetesen egyikük sem tudja feladni a korábbi életét. Mondjuk a nő helyében én odaköltöztem volna  a tanyára, bizonyos feltételekkel persze (ld. lehessen saját könyvtárszobám, dolgozhassak részmunkaidőben, vegyünk fel egy segédet az állatokhoz stb.) Főleg a mai modern világban, amikor is már egy laptoppal és internetkapcsolattal bárhonnan lehet dolgozni, a nőnek egyszerűbb lett volna költöznie. Mondjuk tanyán élni sem könnyű, mert az állatok gondozása bizony nem egyszerű feladat, ott nincs szabadnap, nem lehet elhalasztani egy fejést például.
Őszintén szólva, én a belvárosi lányka, gyakran érzem úgy, hogy megfulladok Budapesttől, és legszívesebben gondolkodás nélkül elmenekülnék "most azonnal" egy tanyára, de azért, valljuk be,  egy idő után biztos hiányozna a nyüzsgés és a kulturális élet.
Na, jól elkanyarodtam a témától, de bennem ilyen gondolatokat váltott ki könyv.
A lezárása pedig azt mutatja, hogy hiába az ellentétek, a "kémián" nem lehet változtatni.

A könyvtárosnő azt mondta, hogy van folytatása is a regénynek. Utána néztem, valóban van, Családi sírbolt a címe. Kíváncsian várom!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fognyűvő Manócska (Hanna Künzel, Günter Schmitt)

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari

Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni

Egy bűbájos mesekönyvet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, amely gyermekkorom nagy kedvence volt! Ez pedig nem más, mint A sün, akit meg lehetett simogatni . Most új kiadásban megvásárolható a Móra Kiadó gondozásában. A mesék szereplői mind állatok, és minden mesének van valamilyen tanulsága. Hasonlít a Vidám mesék re (szintén gyerekkori kedvenc), főleg, hogy ezt a könyvet is Vlagyimir Szutyejev illusztrálta. Kislányom a hétvégén, a negyedik születésnapjára kapta meg a könyvet, és már többször is el kellett neki olvasnom neki az elejétől a végéig! Nagy kedvence a két struccfióka, Fuj és Pfuj története, akik nem szeretik a tejbegrízt. Kedvence még az Egy darabka hol a háztetőn is, amely Csahosról, a kiskutyáról és Fehértappancsról a cicáról szól. De az összes mese bűbájos, hol vidámabb, hol meghatóbb befejezéssel.  Az állatok nevei is beszédesek,  pl. a csacsit Ábécének hívják, az egeret Morzsának, a kacsát Hápisápinak, a teknőst pedig Nekem-Aztán-Nem-Sürgős-nek.  Ajánlom

Leiner Laura: Állj mellém

Lassan már szinte egy év telt el azóta, hogy az Iskolák Országos Versenye (II. trilógia) második kötetét elolvastam, és mennyire vártam a folytatást, lévén akkor még meg sem jelent. Aztán el is felejtettem, ám még Húsvét előtt kölcsönkértem- és kaptam tanítványomtól. Könnyen felvettem a fonalat, lévén kedvenc főhőseinket nem lehet elfelejteni: Sára, Vivien, Rajmund és Dominik mind jópofa és szerethető karakterek - Tahi, a fizikatanár kíséretében. A vetélkedő a múltkori furcsa feladvány (ld. ki a beépített ember) után ismét folytatódik. A Szirtes gimi csapata nagyon összetartó, a párok ugye már összejöttek, ebben sincs sok újdonság (vicces, ahogy Tahi mindig őrködni próbál), minden halad a szokásos mederben. Talán a túl szokásosban is. Nekem a harmadik kötet már kicsit sablonosnak tűnt (ld. tudni előre, hogy úgyis mindig továbbjutnak, úgyis ők nyerik majd meg), az igazgató élőit a kommentszekcióval sokszor csak lapoztam (bár most is mind nagyon humorosak és fárasztóak voltak, de inkább