Ugrás a fő tartalomra

Bogáti Péter: Halló, itt Mátyás király!

Szerintem nincs olyan ember, aki ne játszott volna el a gondolattal, milyen lehet visszamenni a múltba, például a középkorba, Mátyás király korába. Bogáti Péter 1966-ban írt regényében még ez is megtörténik!
(Kis kitérő: a könyv, pontosabban e-könyv úgy került hozzám, hogy kislányomnak keresgéltem Mátyás királyos meséket a neten, akkor akadtam rá erre a műre, aminek már a címe is figyelemfelkeltő.)

Egy kis kutatócsoport indul a Dunakanyarba, ám egy hegyomlás következtében Visegrádon ragadnak, mégpedig nem a saját korukban, hanem ötszáz évvel korábban. Sok vicces és érdekes szituáció adódik: a középkori emberek például nagyon csodálkoznak, hogy a "kocsi" előtt miért nincsenek lovak, ám hőseink is átélnek olyan helyzeteket, mint amikor késődélután már nincsen fény, csak fáklyával lehet világítani - még szerencse, hogy van náluk zseblámpa. De van náluk golyóstoll, magnó és sok modern dolog is. Mármint 1966-ban modern dolog. Ha belegondolok, hogy ha most íródott volna a regény, mennyi technikai "kütyüt" és "ördögi találmányt" lehetett volna még belevinni! Itt talán a telefon volt a legjobb (ld. cím).

De a regény nem csupán erről szól, sőt. Az egész történelmi kort (törökök, Kinizsi Pál) megismerhetjük, közben Julikát el is rabolják. Hosszú párbeszédek és sok leírás található benne, alapos történelmi háttérrel. Volt, hogy kicsit lassabban is haladtam vele, és inkább történelmi műnek tűnt, mint szórakoztató regénynek.

Sok kérdést is felvet (ld. ajánló):
Tudás és eszközeik birtokában fölébe keveredhetnek-e a náluk ötszáz évvel fejletlenebb társadalomnak?  Segíthetnek-e Mátyásnak, hogy ne történjék, aminek történnie kell? Megváltoztathatják-e a kort az emberek?

Vártam a végét, a fordulatot, vajon hogyan keverednek ki innen és mi volt ez az egész tulajdonképpen. Hogy őszinte legyek, a végében kicsit csalódtam. "Ja, ennyi volt?"- ezt tudtam csak reagálni.
Aki szereti Mátyás király korát, és a történelmet, annak figyelmébe ajánlom a regényt.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fognyűvő Manócska (Hanna Künzel, Günter Schmitt)

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari

Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni

Egy bűbájos mesekönyvet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, amely gyermekkorom nagy kedvence volt! Ez pedig nem más, mint A sün, akit meg lehetett simogatni . Most új kiadásban megvásárolható a Móra Kiadó gondozásában. A mesék szereplői mind állatok, és minden mesének van valamilyen tanulsága. Hasonlít a Vidám mesék re (szintén gyerekkori kedvenc), főleg, hogy ezt a könyvet is Vlagyimir Szutyejev illusztrálta. Kislányom a hétvégén, a negyedik születésnapjára kapta meg a könyvet, és már többször is el kellett neki olvasnom neki az elejétől a végéig! Nagy kedvence a két struccfióka, Fuj és Pfuj története, akik nem szeretik a tejbegrízt. Kedvence még az Egy darabka hol a háztetőn is, amely Csahosról, a kiskutyáról és Fehértappancsról a cicáról szól. De az összes mese bűbájos, hol vidámabb, hol meghatóbb befejezéssel.  Az állatok nevei is beszédesek,  pl. a csacsit Ábécének hívják, az egeret Morzsának, a kacsát Hápisápinak, a teknőst pedig Nekem-Aztán-Nem-Sürgős-nek.  Ajánlom

Leiner Laura: Állj mellém

Lassan már szinte egy év telt el azóta, hogy az Iskolák Országos Versenye (II. trilógia) második kötetét elolvastam, és mennyire vártam a folytatást, lévén akkor még meg sem jelent. Aztán el is felejtettem, ám még Húsvét előtt kölcsönkértem- és kaptam tanítványomtól. Könnyen felvettem a fonalat, lévén kedvenc főhőseinket nem lehet elfelejteni: Sára, Vivien, Rajmund és Dominik mind jópofa és szerethető karakterek - Tahi, a fizikatanár kíséretében. A vetélkedő a múltkori furcsa feladvány (ld. ki a beépített ember) után ismét folytatódik. A Szirtes gimi csapata nagyon összetartó, a párok ugye már összejöttek, ebben sincs sok újdonság (vicces, ahogy Tahi mindig őrködni próbál), minden halad a szokásos mederben. Talán a túl szokásosban is. Nekem a harmadik kötet már kicsit sablonosnak tűnt (ld. tudni előre, hogy úgyis mindig továbbjutnak, úgyis ők nyerik majd meg), az igazgató élőit a kommentszekcióval sokszor csak lapoztam (bár most is mind nagyon humorosak és fárasztóak voltak, de inkább