Ugrás a fő tartalomra

Suzanne Collins: Az éhezők viadala


Egy időben nagyon felkapott volt az Éhezők viadala-trilógia. Érdekes módon, akkor valahogy engem hidegen hagyott. Most azonban a könyvtárban belelapoztam, és úgy döntöttem, kikölcsönzöm. Nem bántam meg.

Észak-Amerika romjain ma Panem országa, a ragyogó Kapitólium és a tizenkét távoli körzet fekszik. A Kapitólium kegyetlenül bánik Panem lakóival: minden évben, minden körzetből kisorsolnak egy-egy tizenkét és tizennyolc év közötti fiút és lányt, akiknek részt kell venniük az Éhezők Viadalán. Az életre-halálra zajló küzdelmet élőben közvetíti a tévé.

A Könyv főszereplője a 16 éve Katniss, aki a kisorsolt húga helyett önként jelentkezik a Viadalra, vállalva ezzel akár a halált is. Ugyanis csak egyetlen egy ember maradhat életben.
Számomra különben az volt a legfurább az egészben, hogy minden egy valóságshow része, és hogy a szülők is végignézik azt, hogy gyermekeik egymást legyilkolják. Milyen beteg ez már, hogy gyerekeket küldenek harcolni egymással. Ráadásul tényleg show-ként van megrendezve az egész, van előtte felkészülés, csilli-villi ruhák, interjúk, majd mikor elindul a Viadal minden nap összegzés és aki meghalt, annak kivetítik a képét az égre. Teljesen más lett volna a könyv hangulata, ha az egész valóban a túlélésért zajlik, minden külső közvetítő és kamerák nélkül (ld. A Legyek ura). Bár valahol a külső hatalom is kellett bele, fokozva ezzel a hatást, hogy mennyire kiszolgáltatott a társadalom.

De ezt a (számomra) furcsaságot leszámítva nagyon jó volt a regény.  Az, hogy Katniss hogyan küzd a túlélésért, mint például az elején, amikor nem talál vizet, hogyan próbál elrejtőzni, kicselezni a többieket, védeni a gyengébbet, szövetségre lépni és kockáztatni. Izgalmas, fordulatos és nagyon olvasmányos, együtt izgulsz a szereplőkkel és neked is jár az agyad közben. Természetesen szerelmi szál is van benne. A többi szereplőt nem ismerjük meg annyira részletesen, de vannak tipikus karakterek, erősek és gyengék is. Ám valahol mindenki kegyetlen, mert a saját életet a tét.
Igazából (főleg mivel trilógia) már az elején sejteni lehet, hogy Katniss megmenekül, illetve azt is, hogy mi lesz a szerelmével, de addig sem fogunk unatkozni.

A könyvből készült film előzetesét megtekinthetitek ITT.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fognyűvő Manócska (Hanna Künzel, Günter Schmitt)

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari

Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni

Egy bűbájos mesekönyvet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, amely gyermekkorom nagy kedvence volt! Ez pedig nem más, mint A sün, akit meg lehetett simogatni . Most új kiadásban megvásárolható a Móra Kiadó gondozásában. A mesék szereplői mind állatok, és minden mesének van valamilyen tanulsága. Hasonlít a Vidám mesék re (szintén gyerekkori kedvenc), főleg, hogy ezt a könyvet is Vlagyimir Szutyejev illusztrálta. Kislányom a hétvégén, a negyedik születésnapjára kapta meg a könyvet, és már többször is el kellett neki olvasnom neki az elejétől a végéig! Nagy kedvence a két struccfióka, Fuj és Pfuj története, akik nem szeretik a tejbegrízt. Kedvence még az Egy darabka hol a háztetőn is, amely Csahosról, a kiskutyáról és Fehértappancsról a cicáról szól. De az összes mese bűbájos, hol vidámabb, hol meghatóbb befejezéssel.  Az állatok nevei is beszédesek,  pl. a csacsit Ábécének hívják, az egeret Morzsának, a kacsát Hápisápinak, a teknőst pedig Nekem-Aztán-Nem-Sürgős-nek.  Ajánlom

Leiner Laura: Állj mellém

Lassan már szinte egy év telt el azóta, hogy az Iskolák Országos Versenye (II. trilógia) második kötetét elolvastam, és mennyire vártam a folytatást, lévén akkor még meg sem jelent. Aztán el is felejtettem, ám még Húsvét előtt kölcsönkértem- és kaptam tanítványomtól. Könnyen felvettem a fonalat, lévén kedvenc főhőseinket nem lehet elfelejteni: Sára, Vivien, Rajmund és Dominik mind jópofa és szerethető karakterek - Tahi, a fizikatanár kíséretében. A vetélkedő a múltkori furcsa feladvány (ld. ki a beépített ember) után ismét folytatódik. A Szirtes gimi csapata nagyon összetartó, a párok ugye már összejöttek, ebben sincs sok újdonság (vicces, ahogy Tahi mindig őrködni próbál), minden halad a szokásos mederben. Talán a túl szokásosban is. Nekem a harmadik kötet már kicsit sablonosnak tűnt (ld. tudni előre, hogy úgyis mindig továbbjutnak, úgyis ők nyerik majd meg), az igazgató élőit a kommentszekcióval sokszor csak lapoztam (bár most is mind nagyon humorosak és fárasztóak voltak, de inkább