Ugrás a fő tartalomra

Jürgen Todenhöfer: Inside ISIS - 10 nap az Iszlám Államban

Ezt a blogbejegyzést pont azelőtt írtam meg, hogy a brüsszeli terrortámadás történt, így inkább pihentettem egy ideig, és csak most teszem közzé.

Nagyon nehéz erről a könyvről írnom, lévén egy elég komoly témát feszeget, ami nem más, mint  a terrorizmus, az ISIS és az Iszlám Állam. A szerző, Jürgen Todenhöfer mégis úgy dönt, közvetlen közelről szeretné megtudni az igazságot, ezért igencsak veszélyes dologra vállalkozik: elintézni, hogy elutazhasson az Iszlám Állam külvilágtól elzárt területére. Tíz napot tölt ott, hogy újságíróként megismerje és beszélgessen terroristákkal.
Maga az utazás körülbelül csak a könyv felénél kezdődik. Egyrészt nem olyan egyszerű elintézni a kiutazást, ami valahol érthető, másrészt a szerző először itthonról informálódik.
A könyv történelmi áttekintéssel kezdődik, majd Skype interjúk következnek, két dzsihádistával. Todenhöfer ugyanis arra akar rájönni elsőként, vajon mi vehet rá egy fiatalembert, főleg egy Németországban élő fiatalt, hogy beálljon közéjük.

A hírekből tudunk egyet és mást, mégis döbbenetes volt olvasni a könyvet, hogy  az Iszlámnak valóban a világ leigázása a célja, valóban kivégzik azt, aki nem közéjük való, de akár még azt is, hogy a lopást kézlevágással büntetik.
Arról is képet kapunk, hogyan zajlik a kiképzés, miből áll az iskola, mire tanítják a fiatalokat, a gyerekeket.
Todenhöfer igencsak kockáztatja saját és társai életét is, és nem csupán azzal, hogy veszélyes terepen tartózkodik, hanem mert szembe mer szállni az ottani emberekkel, ha nem tetszik neki valami. Ez szerintem azért elég kockázatos volt, hogy sokszor veszekedett, kötekedett vagy csupán védte az igazát. Valóban nem is tudom, minek köszönhető, hogy épségben megúszta ezt a tíz napot.
Leszámítva a veszélyeket, több helyen azért kedvesen fogadták, a bázis, ahol végül több napot töltött, is békésnek látszott, amikor is nem volt épp nem volt pl. bombatámadás.
Még ha túl sok újdonság nem is derül ki a műből,  mindenképpen érdekes és döbbenetes volt megismerni az iszlamista emberek életfelfogását, nézeteit a világról, ahogyan a "gonosz és romlott" Nyugatot látják.

A szerzőről - ill. ajánló a moly-on:
Jürgen Todenhöfer a német Parlament CDU/CSU frakciójának egykori képviselője, fegyverkezés-ellenőrzési és fejlesztési segélyekkel foglalkozó szakember az egyetlen nyugati állampolgár, aki hivatalosan ellátogathatott az Iszlám Állam területére, és onnan épségben, és egészben hazajuthatott.
Todenhöfer tavalyelőtt (2014-ben)!! hosszú előkészítés után magától a kalifától szerzett menlevelet, és tíz napot töltött a kalifátus világtól elzárt határai mögött. Abban a világban, ahonnan szinte semmi sem szivárog ki, és amelyet, ma már, ha csak tehetik, messze elkerülnek a nyugati újságírók. 

A könyvet a Könyvfalóknak ajánlotta fel a Bookandwalk, ott is írtam róla.
Megvásárolható ezen a linken.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fognyűvő Manócska (Hanna Künzel, Günter Schmitt)

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari

Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni

Egy bűbájos mesekönyvet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, amely gyermekkorom nagy kedvence volt! Ez pedig nem más, mint A sün, akit meg lehetett simogatni . Most új kiadásban megvásárolható a Móra Kiadó gondozásában. A mesék szereplői mind állatok, és minden mesének van valamilyen tanulsága. Hasonlít a Vidám mesék re (szintén gyerekkori kedvenc), főleg, hogy ezt a könyvet is Vlagyimir Szutyejev illusztrálta. Kislányom a hétvégén, a negyedik születésnapjára kapta meg a könyvet, és már többször is el kellett neki olvasnom neki az elejétől a végéig! Nagy kedvence a két struccfióka, Fuj és Pfuj története, akik nem szeretik a tejbegrízt. Kedvence még az Egy darabka hol a háztetőn is, amely Csahosról, a kiskutyáról és Fehértappancsról a cicáról szól. De az összes mese bűbájos, hol vidámabb, hol meghatóbb befejezéssel.  Az állatok nevei is beszédesek,  pl. a csacsit Ábécének hívják, az egeret Morzsának, a kacsát Hápisápinak, a teknőst pedig Nekem-Aztán-Nem-Sürgős-nek.  Ajánlom

Leiner Laura: Állj mellém

Lassan már szinte egy év telt el azóta, hogy az Iskolák Országos Versenye (II. trilógia) második kötetét elolvastam, és mennyire vártam a folytatást, lévén akkor még meg sem jelent. Aztán el is felejtettem, ám még Húsvét előtt kölcsönkértem- és kaptam tanítványomtól. Könnyen felvettem a fonalat, lévén kedvenc főhőseinket nem lehet elfelejteni: Sára, Vivien, Rajmund és Dominik mind jópofa és szerethető karakterek - Tahi, a fizikatanár kíséretében. A vetélkedő a múltkori furcsa feladvány (ld. ki a beépített ember) után ismét folytatódik. A Szirtes gimi csapata nagyon összetartó, a párok ugye már összejöttek, ebben sincs sok újdonság (vicces, ahogy Tahi mindig őrködni próbál), minden halad a szokásos mederben. Talán a túl szokásosban is. Nekem a harmadik kötet már kicsit sablonosnak tűnt (ld. tudni előre, hogy úgyis mindig továbbjutnak, úgyis ők nyerik majd meg), az igazgató élőit a kommentszekcióval sokszor csak lapoztam (bár most is mind nagyon humorosak és fárasztóak voltak, de inkább