Ugrás a fő tartalomra

Julianne Donaldson: Edenbrooke

Ez a könyv a Könyvfalók Könyvklub - Tavasz kihívásán keresztül jutott el hozzám.

Régi korban játszódó, romantikus regény, kis krimi szállal fűszerezve - ez Julianne Donaldson Edenbrooke című regénye, amely könnyed, kellemes kikapcsolódás, és amelyet minden lánynak bátor szívvel ajánlok!

A főszereplő, Marianne az unalmas Bath-ból a vidéki birtokra, Edenbrooke-ba utazik, nővére (iketrestvére), Cecily után. Nagyanyja komoly "feltétellel" engedi el.
Már az úton izgalmak történnek és feltűnik egy rejtélyes férfi a fogadóban. Kiderül, hogy ő Philipp, akitől a birtokon sem tud "megszabadulni". Bár a férfira Cecily vetette ki a hálóját, éppen ezért Marianne folyamatosan agyal, és győzködi magát, mert - bár nem volt felhőtlen a gyermekkoruk - nagyon szereti a nővérét. 
A birtokon kellemes az élet, lovagol, sakkozik, társadalmi életet él, bálra készül - zajlanak a hétköznapok. Mindeközben a múltról, a lányok édesanyjáról és édesapjáról is kiderülnek szomorú események, amelyek a mai napig megviselik Marianne-t.
Szimpatikus volt nekem a főszereplő lány, teljesen átéltem a vívódását, és nagyon drukkoltam, vajon mi lesz Philippel. Az írónő nagyon jól húzta-halasztotta a szálakat és fokozta a történéseket.
Természetesen a vége fele is tartalmaz a könyv krimibe illő izgalmakat, így valóban egy jól összetett, kellemes kis történet kerekedik ki a bonyodalmakból.

Mary Mull, a nagy sikerű szerző, Brandon Mull írta a a regényről:
Szívmelengető szerelmi történet. Szinte faltam a sorokat. Romantikus lelkeknek egyenesen kötelező!

A könyvet több fajta borítóval is megtaláltam a neten (én e-book formátumban olvastam), a magyar fine selection kiadáson egy fekete ruhás hölgy látható - de nekem jobban tetszik az, amit ide is kitettem.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fognyűvő Manócska (Hanna Künzel, Günter Schmitt)

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari

Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni

Egy bűbájos mesekönyvet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, amely gyermekkorom nagy kedvence volt! Ez pedig nem más, mint A sün, akit meg lehetett simogatni . Most új kiadásban megvásárolható a Móra Kiadó gondozásában. A mesék szereplői mind állatok, és minden mesének van valamilyen tanulsága. Hasonlít a Vidám mesék re (szintén gyerekkori kedvenc), főleg, hogy ezt a könyvet is Vlagyimir Szutyejev illusztrálta. Kislányom a hétvégén, a negyedik születésnapjára kapta meg a könyvet, és már többször is el kellett neki olvasnom neki az elejétől a végéig! Nagy kedvence a két struccfióka, Fuj és Pfuj története, akik nem szeretik a tejbegrízt. Kedvence még az Egy darabka hol a háztetőn is, amely Csahosról, a kiskutyáról és Fehértappancsról a cicáról szól. De az összes mese bűbájos, hol vidámabb, hol meghatóbb befejezéssel.  Az állatok nevei is beszédesek,  pl. a csacsit Ábécének hívják, az egeret Morzsának, a kacsát Hápisápinak, a teknőst pedig Nekem-Aztán-Nem-Sürgős-nek.  Ajánlom

Leiner Laura: Állj mellém

Lassan már szinte egy év telt el azóta, hogy az Iskolák Országos Versenye (II. trilógia) második kötetét elolvastam, és mennyire vártam a folytatást, lévén akkor még meg sem jelent. Aztán el is felejtettem, ám még Húsvét előtt kölcsönkértem- és kaptam tanítványomtól. Könnyen felvettem a fonalat, lévén kedvenc főhőseinket nem lehet elfelejteni: Sára, Vivien, Rajmund és Dominik mind jópofa és szerethető karakterek - Tahi, a fizikatanár kíséretében. A vetélkedő a múltkori furcsa feladvány (ld. ki a beépített ember) után ismét folytatódik. A Szirtes gimi csapata nagyon összetartó, a párok ugye már összejöttek, ebben sincs sok újdonság (vicces, ahogy Tahi mindig őrködni próbál), minden halad a szokásos mederben. Talán a túl szokásosban is. Nekem a harmadik kötet már kicsit sablonosnak tűnt (ld. tudni előre, hogy úgyis mindig továbbjutnak, úgyis ők nyerik majd meg), az igazgató élőit a kommentszekcióval sokszor csak lapoztam (bár most is mind nagyon humorosak és fárasztóak voltak, de inkább