Ugrás a fő tartalomra

Andy Weir: A marsi

Egy könyv, ami nem csupán egy sci-fi. Jóval több annál.
Izgalmas, emberi határokat feszegető kalandregény és túlélőkalauz is egyben, amely valóban letehetetlen.
Az ember rövidke élete során sosem kerül olyan szituációba, hogy egy másik bolygón ragad, de a túlélőösztön, az "én mit tennék a helyében" gondolatsorok mindenkiben ott motoszkálnak egy ilyen, fantáziára épített, de annál realisztikusabb regény olvasása közben is.

Néhány szóban maga a történet:
Hat nappal ezelőtt Mark Watney az elsők között érkezett a Marsra. Most úgy fest, hogy ő lesz az első ember, aki ott is hal meg.
Miután csaknem végez vele egy porvihar, ami evakuációra kényszeríti az őt halottnak gondoló társait, Mark teljesen egyedül a Marson ragad. Még arra is képtelen, hogy üzenetet küldjön a Földre, és tudassa a világgal, hogy életben van – de még ha üzenhetne is, a készletei elfogynának, mielőtt egy mentőakció a segítségére siethetne.

Mark személyében egy példaértékű embert ismerhettem meg. Hihetetlen volt a kitartása, akaratereje, gondolkodása, ahogyan nem hagyta elveszni a hitét, mindig előbbre vitte egy újabb feladat, egy újabb akadály, amelyben mindig a megoldást kereste.
Persze azért tegyük hozzá, a túlélőösztön, a hit és akarat édeskevés egy ilyen "földön túli" szituációban: igenis számít a fizika-kémia-biológia tudás is! Mark végzettsége botanikus, de az űrhajózásra is profin ki van képezve, így ért egyhez s máshol, pl. krumplit termeszt egy olyan helyen ahol se víz, se táptalaj, ő mégis mindkettőt megalkotja (erről jut szembe, milyen jó lenne, ha az iskolákban is gyakorlatiasabbak lennének a fizika és kémiaórák...), mindent megtervez, kiszámol,  mérnöki precízséggel, mert itt aztán nem lehet hibázni. Szóval a tudomány is kellett ahhoz, hogy túléljen. És egy nagy adag szerencse. Néha valóban pillanatokon múlt az élete.

Egyszer fent, egyszer lent - így jellemezném napjait. Érdekfeszítő volt belelátni az agyába, ahogyan rájön bizonyos dolgokra, összefüggésekre, kalkulál, kiszámol, aztán rádöbben, hogy mégsem jó, baj van, elszámította magát.
Irtó hosszú idő másfél év még a Földön is a hétköznapokban, nemhogy a Marson. Ráadásul egyedül.
Naplóbejegyzésekből épül fel a regény, de nem csak Mark jegyzeteit olvashatjuk, hanem a NASA központba is bepillantást nyerhetünk, és annak az űrhajónak a személyzetét is megismerhetjük, akik "ott hagyták" őt a bolygón. 

A vége is nagyon izgalmas. Az utolsó pillanatokig is - habár reménykedik az olvasó - nem lehet biztosra tudni, hogy megmenekül-e a főhős vagy sem.
 Egy biztos, soha nem lettem volna asztronauta. Nemcsak a veszély miatt. Lelkileg sem bírnám.

A könyvből film is készült Mentőexpedíció címmel - én igazándiból innen szereztem róla tudomást, hogy létezik ez a regény. A filmet, amelyről itt olvashattok, nemrégiben mutattak be a mozikban. Ami érdekesség, hogy egy részét itt nálunk, Magyarországon forgatták. Aki szemfüles, annak feltűnhetnek ismerős budapesti helyszínek is.

A könyvet a Könyvfalók blognak ajánlotta fel a Bookandwalk.
Ezen a linken ti is megvásárolhatjátok.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fognyűvő Manócska (Hanna Künzel, Günter Schmitt)

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari

Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni

Egy bűbájos mesekönyvet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, amely gyermekkorom nagy kedvence volt! Ez pedig nem más, mint A sün, akit meg lehetett simogatni . Most új kiadásban megvásárolható a Móra Kiadó gondozásában. A mesék szereplői mind állatok, és minden mesének van valamilyen tanulsága. Hasonlít a Vidám mesék re (szintén gyerekkori kedvenc), főleg, hogy ezt a könyvet is Vlagyimir Szutyejev illusztrálta. Kislányom a hétvégén, a negyedik születésnapjára kapta meg a könyvet, és már többször is el kellett neki olvasnom neki az elejétől a végéig! Nagy kedvence a két struccfióka, Fuj és Pfuj története, akik nem szeretik a tejbegrízt. Kedvence még az Egy darabka hol a háztetőn is, amely Csahosról, a kiskutyáról és Fehértappancsról a cicáról szól. De az összes mese bűbájos, hol vidámabb, hol meghatóbb befejezéssel.  Az állatok nevei is beszédesek,  pl. a csacsit Ábécének hívják, az egeret Morzsának, a kacsát Hápisápinak, a teknőst pedig Nekem-Aztán-Nem-Sürgős-nek.  Ajánlom

Leiner Laura: Állj mellém

Lassan már szinte egy év telt el azóta, hogy az Iskolák Országos Versenye (II. trilógia) második kötetét elolvastam, és mennyire vártam a folytatást, lévén akkor még meg sem jelent. Aztán el is felejtettem, ám még Húsvét előtt kölcsönkértem- és kaptam tanítványomtól. Könnyen felvettem a fonalat, lévén kedvenc főhőseinket nem lehet elfelejteni: Sára, Vivien, Rajmund és Dominik mind jópofa és szerethető karakterek - Tahi, a fizikatanár kíséretében. A vetélkedő a múltkori furcsa feladvány (ld. ki a beépített ember) után ismét folytatódik. A Szirtes gimi csapata nagyon összetartó, a párok ugye már összejöttek, ebben sincs sok újdonság (vicces, ahogy Tahi mindig őrködni próbál), minden halad a szokásos mederben. Talán a túl szokásosban is. Nekem a harmadik kötet már kicsit sablonosnak tűnt (ld. tudni előre, hogy úgyis mindig továbbjutnak, úgyis ők nyerik majd meg), az igazgató élőit a kommentszekcióval sokszor csak lapoztam (bár most is mind nagyon humorosak és fárasztóak voltak, de inkább