Ugrás a fő tartalomra

Alan Titchmarsh: Szellemjárás

Múlt és jelen találkozása, egy történet, amely két szálon fut, és ahol végül szálak összefonódnak - az ilyen könyvek általában rejtelmesek, olvasmányosak, és még ha sejtjük  is, hogyan fog egyesülni a történet, bennünk van a várakozás izgalma.

A Szellemjárás is két szálon futó regény.
1816 tavaszán kezdődik, mikor is Anne, a cselédlány meg akar szökni egy helybéli uraság lányával és annak titkos hódolójával. Ám a szökési terv egy sajnálatos tragédia miatt meghiúsul. Anne egy idegen kikötővárosba kerül, ahol megtapasztalja, milyen pénz nélkül teljesen kiszolgáltatottnak lenni. 

A másik szál már 2010-ben játszódik. Harry, a történelemtanár válása után a patak mentén található öreg malomházba költözik. Családfát kutat - már itt sejteni lehet, hol fog bekapcsolódni a múlt. Lévén az öreg malomháznak története van. Harry szomszédságában egyénként egy Alex nevű nő és kislánya - szintén Anne -  lakik. Itt sem árulok el nagy titkot, hogy már sejteni lehet, hová vezet majd a jó szomszédság.
Igen, talán ezt mondhatnám a regényre, hogy kicsit kiszámítható. Már mikor Harry kutatja az őseit, lehet tudni, hogy vajon ki lesz az eddig ismeretlen "szülő". 

A múltban játszódó események valóban érdekesek  és izgalmasak, ám a fejezetek sajnos rövidek, és nagyon hirtelen váltakozik a két szál. A jelen nekem egy kicsit unalmasabb volt, Harry és Alex dolgai nem mindig kötöttek le. Talán a vége is kicsit túl hamar lett lezárva, sőt, Anne életéből jópár hónap kimarad, 1816 decemberében tudjuk csak meg, mi történt a tavaszi izgalmak után.
De ennek ellenére - az 1-2 vontatottabb fejezetet leszámítva - gyorsan haladtam az olvasással.

A hivatalos ajánló:
Amikor Flint házassága zátonyra fut, a magára maradt férfi a múltja felé fordul, egyre mélyebbre ás a családja történetébe. Így kénytelen szembenézni azzal, hogy a régvolt idő közelebb van, mint gondolná. A hampshire-i vidéken játszódó történet felfedi a látszat mögött húzódó valóságot, és ráébreszti, hogy a múlt cseppet sem könnyebben megjósolható, mint a jövő.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fognyűvő Manócska (Hanna Künzel, Günter Schmitt)

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari

Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni

Egy bűbájos mesekönyvet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, amely gyermekkorom nagy kedvence volt! Ez pedig nem más, mint A sün, akit meg lehetett simogatni . Most új kiadásban megvásárolható a Móra Kiadó gondozásában. A mesék szereplői mind állatok, és minden mesének van valamilyen tanulsága. Hasonlít a Vidám mesék re (szintén gyerekkori kedvenc), főleg, hogy ezt a könyvet is Vlagyimir Szutyejev illusztrálta. Kislányom a hétvégén, a negyedik születésnapjára kapta meg a könyvet, és már többször is el kellett neki olvasnom neki az elejétől a végéig! Nagy kedvence a két struccfióka, Fuj és Pfuj története, akik nem szeretik a tejbegrízt. Kedvence még az Egy darabka hol a háztetőn is, amely Csahosról, a kiskutyáról és Fehértappancsról a cicáról szól. De az összes mese bűbájos, hol vidámabb, hol meghatóbb befejezéssel.  Az állatok nevei is beszédesek,  pl. a csacsit Ábécének hívják, az egeret Morzsának, a kacsát Hápisápinak, a teknőst pedig Nekem-Aztán-Nem-Sürgős-nek.  Ajánlom

Leiner Laura: Állj mellém

Lassan már szinte egy év telt el azóta, hogy az Iskolák Országos Versenye (II. trilógia) második kötetét elolvastam, és mennyire vártam a folytatást, lévén akkor még meg sem jelent. Aztán el is felejtettem, ám még Húsvét előtt kölcsönkértem- és kaptam tanítványomtól. Könnyen felvettem a fonalat, lévén kedvenc főhőseinket nem lehet elfelejteni: Sára, Vivien, Rajmund és Dominik mind jópofa és szerethető karakterek - Tahi, a fizikatanár kíséretében. A vetélkedő a múltkori furcsa feladvány (ld. ki a beépített ember) után ismét folytatódik. A Szirtes gimi csapata nagyon összetartó, a párok ugye már összejöttek, ebben sincs sok újdonság (vicces, ahogy Tahi mindig őrködni próbál), minden halad a szokásos mederben. Talán a túl szokásosban is. Nekem a harmadik kötet már kicsit sablonosnak tűnt (ld. tudni előre, hogy úgyis mindig továbbjutnak, úgyis ők nyerik majd meg), az igazgató élőit a kommentszekcióval sokszor csak lapoztam (bár most is mind nagyon humorosak és fárasztóak voltak, de inkább