Ugrás a fő tartalomra

Győri Andrea: Örömlény

A Könyvfalók blogon keresztül, ahol szintén tag vagyok és írok, jutott el hozzám Győri Andrea Örömlény című könyve. Hallottam már róla, láttam is a facebook-os oldalát, de sosem jutottam odáig, hogy elkezdjem olvasni. Aztán belekezdtem... és folytattam... olvastam a villamoson, otthon... faltam a lapokat, reménykedtem, sírtam vagy éppen nevettem, néha magamra ismertem, néha a mai társadalmat és a lódító nős pasikat szidtam, néha a sorsot, hogy miért ilyen kegyetlen.
Valóságos regény, nem habos-babos - és ez benne a jó.

Boross Petra életútját kísérhetjük végig, egészen kislány korától. Nem volt felhőtlen gyermekkora, ld. két hónapos kisbaba volt, mikor édesanyja elköltözött édesapjától. Megismerhetjük a nagyszülőket, később az iskolás éveit, a buktatókat, barátokat, és Tibit, anyja új szeretőjét.
Telnek-múlnak az évet, és Petra hamarosan népszerű rádiós műsorvezető lesz. De az élet korántsem habostorta, és bátran kijelenthetem, hogy Petra megtapasztalta, milyen a "lent", pl. időseket gondozni Amerikában, vagy éppen egy hideg garázsban lakni, vagy amikor becsődöl egy vállalkozás. Ugyanakkor az ellenkezőjét is átélhette, hogy milyen híres tévésnek lenni, és sok pénzt keresni. Egyszer fent, egyszer lent - így jellemezném Petra sorsát.

Sokféle embert és sokféle karakter megismerhetünk a regényben, legyen az a német asszonyság, vagy az alkoholista apa, vagy Mária, a feleség, akitől "természetesen" még nem vált el a férje. (Ez különben annyira tipikus, mármint én is belefutottam sajnos ilyenbe annak idején, hogy á, már csak papíron vagyunk együtt, nem élünk együtt - mennyi, de mennyi ilyen van!) Győri Andrea nagyon jól ábrázolja a tipikus élethelyzeteket.
Petra élete sosem volt egyszerű, ahogyan ő fogalmazta, rumlis volt, és a baj is mindig csőstül jött.
Direkt hagytam a végére Gábort, a nagy szerelmet, a barátot, a lelki társat, akivel hol eltávolodtak, hol nagyon közel kerültek egymáshoz, mint ahogyan a hullám a parthoz, úgy sodródott az életük egymáshoz vagy éppen egymástól messzire, egészen a végsőkig.

A könyvről és a szerzőről a http://gyoriandrea.hu/ oldalon olvashattok többet, ahol a következőképpen ajánlja Győri Andrea a regényét:

Olvastál már igazi, bevállalós irodalmat egy mai nő tollából? A mai Életről? Nagybetűvel. Ahol a főhős, Boross Petra nincs belekényszerítve Carrie-k és Samatha-ák skatulyájába, noha elkalauzol minket más földrészre, bemutatja, hogy sehol sincs kolbászból a kerítés. Új és rizikós vállalkozásokért drukkolhatunk, miközben beleshetünk a televíziózás-rádiózás zárt világába a főhős életén keresztül? A könyv történetei valós filmkockák, akkor is, amikor hősünk nem fél kimondani, ha valakit nem kedvel, ha valaki idegesíti. Hányan vállaljuk be, hogy a NAV ellenőrt elküldjük melegebb éghajlatra vagy a rosszindulatú exfeleségnek felajánljuk a kenyérvágó kést alternatív konfliktuskezelési megoldásként? Nem az agresszió okán. Hanem, mert emberek vagyunk, vannak negatív és pozitív érzéseink.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fognyűvő Manócska (Hanna Künzel, Günter Schmitt)

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari

Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni

Egy bűbájos mesekönyvet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, amely gyermekkorom nagy kedvence volt! Ez pedig nem más, mint A sün, akit meg lehetett simogatni . Most új kiadásban megvásárolható a Móra Kiadó gondozásában. A mesék szereplői mind állatok, és minden mesének van valamilyen tanulsága. Hasonlít a Vidám mesék re (szintén gyerekkori kedvenc), főleg, hogy ezt a könyvet is Vlagyimir Szutyejev illusztrálta. Kislányom a hétvégén, a negyedik születésnapjára kapta meg a könyvet, és már többször is el kellett neki olvasnom neki az elejétől a végéig! Nagy kedvence a két struccfióka, Fuj és Pfuj története, akik nem szeretik a tejbegrízt. Kedvence még az Egy darabka hol a háztetőn is, amely Csahosról, a kiskutyáról és Fehértappancsról a cicáról szól. De az összes mese bűbájos, hol vidámabb, hol meghatóbb befejezéssel.  Az állatok nevei is beszédesek,  pl. a csacsit Ábécének hívják, az egeret Morzsának, a kacsát Hápisápinak, a teknőst pedig Nekem-Aztán-Nem-Sürgős-nek.  Ajánlom

Leiner Laura: Állj mellém

Lassan már szinte egy év telt el azóta, hogy az Iskolák Országos Versenye (II. trilógia) második kötetét elolvastam, és mennyire vártam a folytatást, lévén akkor még meg sem jelent. Aztán el is felejtettem, ám még Húsvét előtt kölcsönkértem- és kaptam tanítványomtól. Könnyen felvettem a fonalat, lévén kedvenc főhőseinket nem lehet elfelejteni: Sára, Vivien, Rajmund és Dominik mind jópofa és szerethető karakterek - Tahi, a fizikatanár kíséretében. A vetélkedő a múltkori furcsa feladvány (ld. ki a beépített ember) után ismét folytatódik. A Szirtes gimi csapata nagyon összetartó, a párok ugye már összejöttek, ebben sincs sok újdonság (vicces, ahogy Tahi mindig őrködni próbál), minden halad a szokásos mederben. Talán a túl szokásosban is. Nekem a harmadik kötet már kicsit sablonosnak tűnt (ld. tudni előre, hogy úgyis mindig továbbjutnak, úgyis ők nyerik majd meg), az igazgató élőit a kommentszekcióval sokszor csak lapoztam (bár most is mind nagyon humorosak és fárasztóak voltak, de inkább