Ugrás a fő tartalomra

Michael Morpurgo: Hadak útján

Nagyon szép könyv Michael Morpurgo regénye, amelynek Joey, a ló az elbeszélője, az ő szemszögéből ismerhetjük meg a világot, az embereket és az első világháború borzalmait.
Még mielőtt elkezdtem volna olvasni, kolléganőm az asztalomra pillantva megjegyezte, hogy ő látta filmen, és "ha szereted a lovakat, nem fogod kibírni bőgés nélkül" - mondta. Sejtettem, hogy megható történetről lesz szó.

Joey még kiscsikó korában kerül gazdájához, ahol a gazda fiával, Alberttel különös barátságot köt. A fiú gondozza, ápolja, neveli. Ám sajnos kitör az első világháború, és a lovat eladják a hadseregnek. Szomorú búcsút vesz tőle a fiú, ki tudja, látja-e még valaha szeretett lovát.
Miközben a háború zajlik, Joey különböző helyszíneken, különböző hadseregeknek szolgál. Talán akkor volt a legjobb sorsa (már ha jónak lehet mondani viszontagságait), amikor a franciáknál, egy nagyapánál és annak  Emily nevű unokájánál "lakhatott", miközben betegszállítóként dolgoztatták. Ám az élet kegyetlen, sajnos elkerül onnan, és nehéz ágyúkat kell húznia, kegyetlen körülmények között. Gondoljunk csak bele, milyen megerőltető lehet egy lónak a nehéz fizikai munka, minden pihenés nélkül, miközben robbannak a bombák mellette, és az ereje is csak egyre fogy, élelemhez is alig jut, és társai is megsérülnek, netán el is pusztulnak. Volt olyan pont, amikor azt lehet hinni, hogy ő is...
Ám a véletlen vagy szerencse műve, hogy a senki földjére kerül. Innentől kezdve a regény valóban nagyon megható és "bőgős".

Nagyon tetszett a könyv, nemcsak maga a történet kegyetlensége és szépsége, hanem, hogy mindezt a ló "meséli el". El tudom képzelni, hogy filmvásznon még látványosabb és ütősebb lehet.
A filmről egyébként itt olvashattok.

Ifjúsági regény kategória, a hossza miatt is (értsd: kb. 140 oldal, hamar elolvasható), és én is ajánlom minden fiatalnak, aki más szemszögből, nemcsak a történelemórák tanításaiból szeretné megismerni a világháborús eseményeket. Ló-rajongóknak pedig kötelező olvasmány!

Megjegyzések

  1. Szia!
    Szeretnélek meghívni egy általam készített tag kitöltésére (2in1 tag), nagyon örülnék ha kedvet kapnál a kitöltéséhez. :)

    http://konyvlelo.blogspot.hu/2015/02/konyvtar-book-tag.html

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fognyűvő Manócska (Hanna Künzel, Günter Schmitt)

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari

Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni

Egy bűbájos mesekönyvet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, amely gyermekkorom nagy kedvence volt! Ez pedig nem más, mint A sün, akit meg lehetett simogatni . Most új kiadásban megvásárolható a Móra Kiadó gondozásában. A mesék szereplői mind állatok, és minden mesének van valamilyen tanulsága. Hasonlít a Vidám mesék re (szintén gyerekkori kedvenc), főleg, hogy ezt a könyvet is Vlagyimir Szutyejev illusztrálta. Kislányom a hétvégén, a negyedik születésnapjára kapta meg a könyvet, és már többször is el kellett neki olvasnom neki az elejétől a végéig! Nagy kedvence a két struccfióka, Fuj és Pfuj története, akik nem szeretik a tejbegrízt. Kedvence még az Egy darabka hol a háztetőn is, amely Csahosról, a kiskutyáról és Fehértappancsról a cicáról szól. De az összes mese bűbájos, hol vidámabb, hol meghatóbb befejezéssel.  Az állatok nevei is beszédesek,  pl. a csacsit Ábécének hívják, az egeret Morzsának, a kacsát Hápisápinak, a teknőst pedig Nekem-Aztán-Nem-Sürgős-nek.  Ajánlom

Leiner Laura: Állj mellém

Lassan már szinte egy év telt el azóta, hogy az Iskolák Országos Versenye (II. trilógia) második kötetét elolvastam, és mennyire vártam a folytatást, lévén akkor még meg sem jelent. Aztán el is felejtettem, ám még Húsvét előtt kölcsönkértem- és kaptam tanítványomtól. Könnyen felvettem a fonalat, lévén kedvenc főhőseinket nem lehet elfelejteni: Sára, Vivien, Rajmund és Dominik mind jópofa és szerethető karakterek - Tahi, a fizikatanár kíséretében. A vetélkedő a múltkori furcsa feladvány (ld. ki a beépített ember) után ismét folytatódik. A Szirtes gimi csapata nagyon összetartó, a párok ugye már összejöttek, ebben sincs sok újdonság (vicces, ahogy Tahi mindig őrködni próbál), minden halad a szokásos mederben. Talán a túl szokásosban is. Nekem a harmadik kötet már kicsit sablonosnak tűnt (ld. tudni előre, hogy úgyis mindig továbbjutnak, úgyis ők nyerik majd meg), az igazgató élőit a kommentszekcióval sokszor csak lapoztam (bár most is mind nagyon humorosak és fárasztóak voltak, de inkább