Ugrás a fő tartalomra

Carin Gerhardsen: A mézeskalács ház

A mézeskalács házzal egy olyan könyv került a kezembe, amit szó szerint nem lehet letenni. Szinte egy nap alatt, nagy részét egy szombat délután elolvastam.
Kis kitérő, hogy a regényt egy idős néni ajánlotta a könyvtárban, amikor is a sikerkönyvek polca előtt álltam és látta, hogy a borítóját nézegetem, megjegyezte, hogy "Ezt én olvastam, ez nagyon jó könyv!"

Svéd krimiről van szó, és a borítón utalnak is rá, hogy A tetovált lány svéd kiadójának új bestsellere, de nem olyan szövevényes és bonyolult, mint az említett mű. Ugyanakkor nagyon izgalmas, még úgy is, hogy mi, olvasók már elejétől fogva tudjuk, hogy van összefüggés az egyes gyilkosságok között!

Rejtélyes gyilkosságok tartják rettegésben Stockholm békés lakóit, a véres puzzle kirakása pedig Conny Sjöberg felügyelőre és kis csapatára vár. Sorra kerülnek elő a holttestek, egy zseniális és elfajzott sorozatgyilkos mestertervének áldozatai… de mi az indíték? Harmincnyolc évvel ezelőtt kinyílt egy ódon villa kapuja, és kisereglett rajta egy csoport óvodás. Majd újra megcsikordult a rozsdás vasajtó, s félve előbújt még egy kisfiú és egy kislány. Ami ezután történt, annak nem lett volna szabad megtörténnie… Az igazság pedig elviselhetetlenül fájdalmas…

Az ajánlóból már tudni lehet, hogy gyermekkori óvodai bántalmazás, és elfojtott sérelmek törnek a felszínre közel negyven év után.  A rendőrség először nem is sorozatgyilkosságra gyanakszik, csak  a negyedik haláleset után áll össze a kép Sjöberg rendőrnyomozó fejében. Fontos szerepet kap egy idős hölgy, Ingrid is a könyvben. Valamit - bár először, nem értettem, miért - bejön egy mellékszál is a történetbe (Petra). A rendőr családját is megismerhetjük, szóval vannak kis kitérők, de szépen halad előre a regény, ahogyan a gyilkosságok száma is egyre csak nő.
Majd, úgy nem sokkal a könyv vége előtt, amikor is azt hiszi az olvasó, hogy fellélegezhet, hogy végre megvan a megoldás, jön be a váratlan fordulat! Onnantól kezdve új értelmet nyernek bizonyos fejezetek (van, amit újra is olvastam, immáron más szemszögből), és nem is érnek véget az izgalmak.

Nekem nagyon tetszett ez a krimi, tényleg régen olvastam már olyan könyvet, amit, mint írtam, alig tudtam letenni. Borzasztó volt abba is belegondolni, hogy a gyermekkori negatív események mekkora hatással lehetnek az életünkre, és hogy a gyerekek milyen kis gonoszak is tudnak lenni.

A könyvnek van folytatása is, mint megtudtam. A mézeskalács ház ugyanis az ún. Hammarby-trilógia első része.

Megjegyzések

  1. Én is olvastam, nekem is nagyon bejött. Szeretem a skandináv krimik hideg, borzongató hangulatát. A folytatásról nem tudtam, de majd rákeresek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, én is szeretem az ilyen jellegű krimiket. A folytatás számomra is "véletlenül" derült ki (mások írásaiból), de eddig én sem sokat találtam róla.

      Törlés
  2. Juj, ezt elolvasom, köszi! :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fognyűvő Manócska (Hanna Künzel, Günter Schmitt)

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari

Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni

Egy bűbájos mesekönyvet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, amely gyermekkorom nagy kedvence volt! Ez pedig nem más, mint A sün, akit meg lehetett simogatni . Most új kiadásban megvásárolható a Móra Kiadó gondozásában. A mesék szereplői mind állatok, és minden mesének van valamilyen tanulsága. Hasonlít a Vidám mesék re (szintén gyerekkori kedvenc), főleg, hogy ezt a könyvet is Vlagyimir Szutyejev illusztrálta. Kislányom a hétvégén, a negyedik születésnapjára kapta meg a könyvet, és már többször is el kellett neki olvasnom neki az elejétől a végéig! Nagy kedvence a két struccfióka, Fuj és Pfuj története, akik nem szeretik a tejbegrízt. Kedvence még az Egy darabka hol a háztetőn is, amely Csahosról, a kiskutyáról és Fehértappancsról a cicáról szól. De az összes mese bűbájos, hol vidámabb, hol meghatóbb befejezéssel.  Az állatok nevei is beszédesek,  pl. a csacsit Ábécének hívják, az egeret Morzsának, a kacsát Hápisápinak, a teknőst pedig Nekem-Aztán-Nem-Sürgős-nek.  Ajánlom

Leiner Laura: Állj mellém

Lassan már szinte egy év telt el azóta, hogy az Iskolák Országos Versenye (II. trilógia) második kötetét elolvastam, és mennyire vártam a folytatást, lévén akkor még meg sem jelent. Aztán el is felejtettem, ám még Húsvét előtt kölcsönkértem- és kaptam tanítványomtól. Könnyen felvettem a fonalat, lévén kedvenc főhőseinket nem lehet elfelejteni: Sára, Vivien, Rajmund és Dominik mind jópofa és szerethető karakterek - Tahi, a fizikatanár kíséretében. A vetélkedő a múltkori furcsa feladvány (ld. ki a beépített ember) után ismét folytatódik. A Szirtes gimi csapata nagyon összetartó, a párok ugye már összejöttek, ebben sincs sok újdonság (vicces, ahogy Tahi mindig őrködni próbál), minden halad a szokásos mederben. Talán a túl szokásosban is. Nekem a harmadik kötet már kicsit sablonosnak tűnt (ld. tudni előre, hogy úgyis mindig továbbjutnak, úgyis ők nyerik majd meg), az igazgató élőit a kommentszekcióval sokszor csak lapoztam (bár most is mind nagyon humorosak és fárasztóak voltak, de inkább