Ugrás a fő tartalomra

James Herriot: Kutyák a rendelőmben

Ha állatos, kutyás könyvről van szó, az ember mindig megnyugszik, jó kedvre derül vagy éppen meghatódik.

A Kutyák a rendelőmben című könyvet, mint címéből is kiderül, egy állatorvos írta. Az egyes fejezetek különálló, ám valahol mégis összefüggő kis novellák, egy-egy esetről, sorsról, betegségről, műtétről, kutya és ember, valamint kutya és állatorvos kapcsolatáról.
Még ha bele is van szőve néhol a humor, nem mind vidám történetek ezek. Persze ez valahol érthető, hiszen egy rendelőbe a beteg állatokat viszik be. A betegségek lehetnek kevésbé súlyosak is, de sajnos van olyan kutya is, akit már nem lehet megmenteni... Lábtörés, fulladás, daganat, ekcéma - mindenki kedvence egészségéért aggódik, mert kutya nélkül más az élet, mondhatni kevesebb, és van, akinél akár öngyilkosságba hajló depressziót is okoz az állat elvesztése. Gazdákról is szó esik, legyen az parasztember, úrihölgy vagy egy suhanc, egy a közös bennük: teljes szívvel szeretik kedvenceiket.
Aranyos és megható történet az is, amely két együtt élő kutya kapcsolatát mutatja be. Hogy egy barát elvesztése milyen változásokat okoz az állat lelkében és testében. Már épp el akarják altatni a társát gyászoló öreg kutyát, mert úgy néz ki, a végét járja, amikor feltűnik egy kiskutya a családban, aki megváltoztat mindent: az öreg kutya újból erőre kap és élni kezd.

Még azt hozzátenném, hogy nem mai történetekről van szó, lévén az író/állatorvos fiatalkori emlékeit és eseteit idézi fel. Amikor még nem voltak túl jól felszereltek a rendelők (ld. ahol pl. helyettesített), de a hozzáértése, felelőssége és szeretete az állatok iránt annál nagyobb volt.

A könyv többször is megjelent már magyarul, legelőször 1991-ben. Ezt a vicces borítójú példányt a Ciceró Kiadó adta ki 2013-ban.

A szerzőről pedig ITT olvashattok részletesen.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fognyűvő Manócska (Hanna Künzel, Günter Schmitt)

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari

Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni

Egy bűbájos mesekönyvet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, amely gyermekkorom nagy kedvence volt! Ez pedig nem más, mint A sün, akit meg lehetett simogatni . Most új kiadásban megvásárolható a Móra Kiadó gondozásában. A mesék szereplői mind állatok, és minden mesének van valamilyen tanulsága. Hasonlít a Vidám mesék re (szintén gyerekkori kedvenc), főleg, hogy ezt a könyvet is Vlagyimir Szutyejev illusztrálta. Kislányom a hétvégén, a negyedik születésnapjára kapta meg a könyvet, és már többször is el kellett neki olvasnom neki az elejétől a végéig! Nagy kedvence a két struccfióka, Fuj és Pfuj története, akik nem szeretik a tejbegrízt. Kedvence még az Egy darabka hol a háztetőn is, amely Csahosról, a kiskutyáról és Fehértappancsról a cicáról szól. De az összes mese bűbájos, hol vidámabb, hol meghatóbb befejezéssel.  Az állatok nevei is beszédesek,  pl. a csacsit Ábécének hívják, az egeret Morzsának, a kacsát Hápisápinak, a teknőst pedig Nekem-Aztán-Nem-Sürgős-nek.  Ajánlom

Leiner Laura: Állj mellém

Lassan már szinte egy év telt el azóta, hogy az Iskolák Országos Versenye (II. trilógia) második kötetét elolvastam, és mennyire vártam a folytatást, lévén akkor még meg sem jelent. Aztán el is felejtettem, ám még Húsvét előtt kölcsönkértem- és kaptam tanítványomtól. Könnyen felvettem a fonalat, lévén kedvenc főhőseinket nem lehet elfelejteni: Sára, Vivien, Rajmund és Dominik mind jópofa és szerethető karakterek - Tahi, a fizikatanár kíséretében. A vetélkedő a múltkori furcsa feladvány (ld. ki a beépített ember) után ismét folytatódik. A Szirtes gimi csapata nagyon összetartó, a párok ugye már összejöttek, ebben sincs sok újdonság (vicces, ahogy Tahi mindig őrködni próbál), minden halad a szokásos mederben. Talán a túl szokásosban is. Nekem a harmadik kötet már kicsit sablonosnak tűnt (ld. tudni előre, hogy úgyis mindig továbbjutnak, úgyis ők nyerik majd meg), az igazgató élőit a kommentszekcióval sokszor csak lapoztam (bár most is mind nagyon humorosak és fárasztóak voltak, de inkább