Ugrás a fő tartalomra

Carlos Ruiz Zafón: A mennyország fogságában

Most sem csalódtam Zafónban.
Mikor kivettem a könyvtárból A mennyország fogságában című könyvet, otthon döbbentem rá, hogy ez tulajdonképpen egy sorozat harmadik része. Az első részt, A szél árnyékát olvastam, a másodikat, az Angyali játszmát azonban nem. 
Szerencsére a második rész kihagyásával is érthető volt a történet (bár biztos lett volna olyan háttérinfó, ami hasznos lett volna, de a történet maga így is kerek volt.)

A könyvesboltban felbukkan egy rejtélyes öregember, aki nem hagyja nyugodni Danielt, és nyomozni kezd utána, vajon ki lehet. Innen kiindulva vezet vissza minket barátja, Fermín a múltba, és bukkannak elő újabb érdekességek Daniel múltjából is. Fermín részletesen mesél a fogságban töltött időszakról, a cellatársáról, a regényíró David Martinról, a titkos kulcsról, majd a szabadulásáról. Miközben a múltban kalandozunk, Fermín esküvői előkészületeibe is bepillantást nyerhetünk, illetve mintha Daniel felesége is titkolna valamit.

A történet, mint írtam, kerek egész, gyorsan lehet haladni vele, főleg Fermín elbeszélései olvastatják magukat. Nincs benne annyi szövevény, mint A szél árnyékában, viszont rejtélyes dolgok annál inkább. Sőt, az az érzésem - mivel számomra kicsit hirtelen zárult le, másrészt, mint megtudtam, a sorozatnak negyedik része is lesz, - hogy van még minek előbukkannia a múltból.

A hivatalos ajánló:
Zafón első világsikerű regényének, A szél árnyékának két főhőse, Daniel és Fermín, néhány hónap elteltével újabb kalandokra indul Barcelona utcáin, egy rejtélyes idegen nyomát követve. De az út valójában a múltba vezet. Milyen titkokat rejteget Fermín élete? Mindent tud-e Daniel a családja történetéről? Nem lenne-e jobb, ha bizonyos dolgok örökre rejtve maradnának? Úgy látszik, eljött az idő, hogy megtudjuk az igazságot, és a keserű emlékek felidézése közben fény derül az Angyali játszma című rejtélyes kézirat keletkezésének körülményeire is.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fognyűvő Manócska (Hanna Künzel, Günter Schmitt)

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari

Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni

Egy bűbájos mesekönyvet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, amely gyermekkorom nagy kedvence volt! Ez pedig nem más, mint A sün, akit meg lehetett simogatni . Most új kiadásban megvásárolható a Móra Kiadó gondozásában. A mesék szereplői mind állatok, és minden mesének van valamilyen tanulsága. Hasonlít a Vidám mesék re (szintén gyerekkori kedvenc), főleg, hogy ezt a könyvet is Vlagyimir Szutyejev illusztrálta. Kislányom a hétvégén, a negyedik születésnapjára kapta meg a könyvet, és már többször is el kellett neki olvasnom neki az elejétől a végéig! Nagy kedvence a két struccfióka, Fuj és Pfuj története, akik nem szeretik a tejbegrízt. Kedvence még az Egy darabka hol a háztetőn is, amely Csahosról, a kiskutyáról és Fehértappancsról a cicáról szól. De az összes mese bűbájos, hol vidámabb, hol meghatóbb befejezéssel.  Az állatok nevei is beszédesek,  pl. a csacsit Ábécének hívják, az egeret Morzsának, a kacsát Hápisápinak, a teknőst pedig Nekem-Aztán-Nem-Sürgős-nek.  Ajánlom

Leiner Laura: Állj mellém

Lassan már szinte egy év telt el azóta, hogy az Iskolák Országos Versenye (II. trilógia) második kötetét elolvastam, és mennyire vártam a folytatást, lévén akkor még meg sem jelent. Aztán el is felejtettem, ám még Húsvét előtt kölcsönkértem- és kaptam tanítványomtól. Könnyen felvettem a fonalat, lévén kedvenc főhőseinket nem lehet elfelejteni: Sára, Vivien, Rajmund és Dominik mind jópofa és szerethető karakterek - Tahi, a fizikatanár kíséretében. A vetélkedő a múltkori furcsa feladvány (ld. ki a beépített ember) után ismét folytatódik. A Szirtes gimi csapata nagyon összetartó, a párok ugye már összejöttek, ebben sincs sok újdonság (vicces, ahogy Tahi mindig őrködni próbál), minden halad a szokásos mederben. Talán a túl szokásosban is. Nekem a harmadik kötet már kicsit sablonosnak tűnt (ld. tudni előre, hogy úgyis mindig továbbjutnak, úgyis ők nyerik majd meg), az igazgató élőit a kommentszekcióval sokszor csak lapoztam (bár most is mind nagyon humorosak és fárasztóak voltak, de inkább