Ugrás a fő tartalomra

Fábián Janka: Az angyalos ház

A Virágszál óta vártam, hogy végre elolvashassam Fábián Janka: Az angyalos ház című könyvét. 
Biztos sok mindenkit foglalkoztat a gondolat (legalábbis engem nagyon) egy-egy romos, lepusztult, korábban patinás épület láttán, hogy régen vajon ki lakhatott ott és milyen titkot rejthet?
Emlékszem, gyermekkoromban az utcánkban állt egy réges-régi lakatlan villa, amit barátnőimmel együtt csak kísértetkastélynak hívtunk. Kovácsoltvas kapuval, hatalmas kerttel, fákkal, omladozó falakkal őrizhette a múlt titkait. De mi, gyermeki fantáziánknak köszönhetően akkoriban csak a kísérteteket láttuk benne.

Pedig, ahogyan a borítón is olvasható: Ha egy régi ház mesélni tudna...

A könyv 2008-ban kezdődik, amikor is az akkor már felnőtt Zsuzsi (tanárnő és anyuka) küzd a régi ház megmentéséért. Majd visszaugrunk kicsit az időben, 1992-be, Zsuzsi egyetemista korába: a lány ekkor jutott be az angyalos házba, ahová mindig is vágyott. Az egyik lakásban egy közel százéves öregasszony él, Hilda néni. Ő repít minket vissza fiatalkorába, 1910-be, és kezd el mesélni a kíváncsi Zsuzsinak. Érdekes volt hallgatni, pontosabban olvasni Hilda néni visszaemlékezéseit, főleg, mert nagyon szeretem a századelős történeteket, szeretem olvasni, hogyan éltek akkor a lányok, hogyan pezsgett az élet Budapesten: színház, korcsolyapálya, társasági élet, kávézók... (És kedvenc költőm, Ady Endre is szerepel egy pár sor erejéig!) A karaktereket is megkedveltem, főleg a vörös hajú, copfos Mártit, de persze a fiatal és szerelmes Hildát is.
Mikor új lakó költözik a házba, aki ráadásul egy sármos színész, a nők élete kissé felbolydul. Sajnos (én legalábbis sajnáltam) a mesélésben kimarad három év. De így is izgalmas volt. Olyan "esemény" is volt benne, ami emlékeztetett a Virágszálra (bár tudom, ez a korábbi regény), úgy látszik, elég sok leánynak volt akkoriban hasonló "titka". A történések mellett az akkori politikai helyzetbe is bepillanthatunk, nem is akárhogyan. Sőt, krimi-szál is van benne!

Miközben olvastam a regényt, olyan volt, mintha a néni nekem mesélne. Ráadásul én is szakaszosan olvastam, így én is úgy voltam vele, mint Zsuzsi: mindig vártam a következő látogatást, hogy folytatódjon a történet.
Eszembe jutott még a könyv olvasása közben, hogy a mai rohanó világban mennyire nem foglalkozunk az idős emberekkel. Pedig néha érdemes meghallgatni őket, mert vannak olyan történetek, amelyeket már csak ők ismernek, és nem szabad hagyni, hogy ezek elvesszenek.

Tetszett a könyv, igaz, még sok mindenre kíváncsi lettem volna. De szép volt, kerek egész volt így is.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fognyűvő Manócska (Hanna Künzel, Günter Schmitt)

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari

Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni

Egy bűbájos mesekönyvet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, amely gyermekkorom nagy kedvence volt! Ez pedig nem más, mint A sün, akit meg lehetett simogatni . Most új kiadásban megvásárolható a Móra Kiadó gondozásában. A mesék szereplői mind állatok, és minden mesének van valamilyen tanulsága. Hasonlít a Vidám mesék re (szintén gyerekkori kedvenc), főleg, hogy ezt a könyvet is Vlagyimir Szutyejev illusztrálta. Kislányom a hétvégén, a negyedik születésnapjára kapta meg a könyvet, és már többször is el kellett neki olvasnom neki az elejétől a végéig! Nagy kedvence a két struccfióka, Fuj és Pfuj története, akik nem szeretik a tejbegrízt. Kedvence még az Egy darabka hol a háztetőn is, amely Csahosról, a kiskutyáról és Fehértappancsról a cicáról szól. De az összes mese bűbájos, hol vidámabb, hol meghatóbb befejezéssel.  Az állatok nevei is beszédesek,  pl. a csacsit Ábécének hívják, az egeret Morzsának, a kacsát Hápisápinak, a teknőst pedig Nekem-Aztán-Nem-Sürgős-nek.  Ajánlom

Leiner Laura: Állj mellém

Lassan már szinte egy év telt el azóta, hogy az Iskolák Országos Versenye (II. trilógia) második kötetét elolvastam, és mennyire vártam a folytatást, lévén akkor még meg sem jelent. Aztán el is felejtettem, ám még Húsvét előtt kölcsönkértem- és kaptam tanítványomtól. Könnyen felvettem a fonalat, lévén kedvenc főhőseinket nem lehet elfelejteni: Sára, Vivien, Rajmund és Dominik mind jópofa és szerethető karakterek - Tahi, a fizikatanár kíséretében. A vetélkedő a múltkori furcsa feladvány (ld. ki a beépített ember) után ismét folytatódik. A Szirtes gimi csapata nagyon összetartó, a párok ugye már összejöttek, ebben sincs sok újdonság (vicces, ahogy Tahi mindig őrködni próbál), minden halad a szokásos mederben. Talán a túl szokásosban is. Nekem a harmadik kötet már kicsit sablonosnak tűnt (ld. tudni előre, hogy úgyis mindig továbbjutnak, úgyis ők nyerik majd meg), az igazgató élőit a kommentszekcióval sokszor csak lapoztam (bár most is mind nagyon humorosak és fárasztóak voltak, de inkább