Ugrás a fő tartalomra

Peter S. Beagle: Az utolsó egyszarvú

Nem is tudom, mióta szerettem volna elolvasni ezt a könyvet. Még gyerekkoromban láttam egy egyszarvús rajzfilmet, ami nagyon tetszett, (talán ez volt? homályosak az emlékeim...), éppen ezért nagyon érdekelt, milyen "mese" is Peter S. Beagle regénye. A könyv először 1968-ban jelent meg Amerikában, tehát nem újonnan megjelent regény, mégis, a "modern korban" is kellemes olvasmány.

A történet úgy kezdődik, hogy az egyszarvú, aki az utolsó létező egyszarvú a Földön, elkezdi keresni elveszett társait: vajon hová tűntek? Miközben vándorol, különös kalandokba keveredik, különös, mesebeli alakokkal ismerkedik meg. Később társai is akadnak - Schmendrick, a varázsló, és Molly Gru személyében. Úticéljuk a gonosz Haggard király vára, és a Vörös Bika, akit le kell küzdeniük.
Valóban nagyon meseszerű regény, tele szeretettel, félelemmel, gonosz elleni támadással, és az egyszarvú "átváltozása" után egy pici szerelmi szállal is. Talán a végén mást vártam volna Lír királlyal kapcsolatban, de így is jó volt. Azt sajnáltam csak, hogy ahelyett, hogy kikapcsolva az agyamat, teljesen átadtam volna magam a mesének, volt, hogy csak pár oldalanként haladtam vele, annyira nem volt időm olvasni. De majd egyszer, nyugodtabb körülmények között újraolvasom.

Ahogyan az ajánló írja a könyvről, ez egy "...filozofikus tündérmese, melyben Jóság és Gonoszság azért ütközik, hogy a rabbá tett Szépség szabad legyen."
Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fognyűvő Manócska (Hanna Künzel, Günter Schmitt)

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari
Megjegyzés küldése
Olvasd csak tovább

Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni

Egy bűbájos mesekönyvet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, amely gyermekkorom nagy kedvence volt! Ez pedig nem más, mint A sün, akit meg lehetett simogatni . Most új kiadásban megvásárolható a Móra Kiadó gondozásában. A mesék szereplői mind állatok, és minden mesének van valamilyen tanulsága. Hasonlít a Vidám mesék re (szintén gyerekkori kedvenc), főleg, hogy ezt a könyvet is Vlagyimir Szutyejev illusztrálta. Kislányom a hétvégén, a negyedik születésnapjára kapta meg a könyvet, és már többször is el kellett neki olvasnom neki az elejétől a végéig! Nagy kedvence a két struccfióka, Fuj és Pfuj története, akik nem szeretik a tejbegrízt. Kedvence még az Egy darabka hol a háztetőn is, amely Csahosról, a kiskutyáról és Fehértappancsról a cicáról szól. De az összes mese bűbájos, hol vidámabb, hol meghatóbb befejezéssel.  Az állatok nevei is beszédesek,  pl. a csacsit Ábécének hívják, az egeret Morzsának, a kacsát Hápisápinak, a teknőst pedig Nekem-Aztán-Nem-Sürgős-nek.  Ajánlom
2 megjegyzés
Olvasd csak tovább

Leiner Laura: Állj mellém

Lassan már szinte egy év telt el azóta, hogy az Iskolák Országos Versenye (II. trilógia) második kötetét elolvastam, és mennyire vártam a folytatást, lévén akkor még meg sem jelent. Aztán el is felejtettem, ám még Húsvét előtt kölcsönkértem- és kaptam tanítványomtól. Könnyen felvettem a fonalat, lévén kedvenc főhőseinket nem lehet elfelejteni: Sára, Vivien, Rajmund és Dominik mind jópofa és szerethető karakterek - Tahi, a fizikatanár kíséretében. A vetélkedő a múltkori furcsa feladvány (ld. ki a beépített ember) után ismét folytatódik. A Szirtes gimi csapata nagyon összetartó, a párok ugye már összejöttek, ebben sincs sok újdonság (vicces, ahogy Tahi mindig őrködni próbál), minden halad a szokásos mederben. Talán a túl szokásosban is. Nekem a harmadik kötet már kicsit sablonosnak tűnt (ld. tudni előre, hogy úgyis mindig továbbjutnak, úgyis ők nyerik majd meg), az igazgató élőit a kommentszekcióval sokszor csak lapoztam (bár most is mind nagyon humorosak és fárasztóak voltak, de inkább 
Megjegyzés küldése
Olvasd csak tovább