Ugrás a fő tartalomra

Jeanette Winterson: Miért lennél boldog, ha lehetsz normális?

Jeanette Winterson könyveit sajnos nem nagyon ismerem, viszont, mint tudjátok, nagyon szeretem az önéletrajzi ihletésű regényeket. Szeretem átélni mások sorsát, beleélni magam hétköznapjaikba, örömükbe, szenvedésükbe.

A Park Kiadónak köszönhetően került hozzám az írónő legújabb regénye, amely elég különös címet visel: Miért lennél boldog, ha lehetnél normális? - teszi fel a kérdést. Pontosabban ezt a kérdést Jeanette-nak tette fel a nevelőanyja. Jeanette ugyanis örökbefogadott lány, akit elég szigorúan neveltek. A mélyen vallásos családban ráadásul nagy botránynak számított, amikor kiderült, hogy a lány a saját neméhez vonzódik! Sok megaláztatás érte emiatt tizenévesként. Az anyja ráadásul még az olvasást is megtiltotta neki. Olyannyira, és ez a jelenet nagyon megmaradt bennem, hogy elégette a titokban összegyűjtött könyveit! A másik jelenet, amit kiemelnék fiatalkorából, amikor is elszökött otthonról, és egy ideig egy Mini-ben (autó) lakott.
Jeanette életének alakulásában tehát meghatározó volt a nevelő anyja szigora, a negatív szülői példa.

Egy örökbefogadott gyermek számára mindig nagy vívódást jelent, vajon ki lehetett az igazi anyja, és miért taszította el magától? Természetesen Jeanette is nyomozni kezd. Érdekes fejezetek voltak ezek, ahogyan a bürokrácia útvesztőit átjárva végül sikerült eljutnia igazi családjához.

A könyv egyes fejezeteit idézetek tarkítják - az írónő korábbi regényeiből (elsősorban a Nem a narancs az egyetlen gyümölcsből.) Ezt is jó ötletnek tartottam. Ahogyan Jeanette visszaemlékezik az élete eseményeire, néha ide-oda ugrál az időben, de ez sem volt zavaró, sőt.
Nyilván más lett volna olvasnom a könyvet, ha jobban ismerem a korábbi regényeit, de így is tetszett.

Jeanette Winterson hivatalos oldala:
http://www.jeanettewinterson.com/
 
Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fognyűvő Manócska (Hanna Künzel, Günter Schmitt)

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari
Megjegyzés küldése
Olvasd csak tovább

Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni

Egy bűbájos mesekönyvet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, amely gyermekkorom nagy kedvence volt! Ez pedig nem más, mint A sün, akit meg lehetett simogatni . Most új kiadásban megvásárolható a Móra Kiadó gondozásában. A mesék szereplői mind állatok, és minden mesének van valamilyen tanulsága. Hasonlít a Vidám mesék re (szintén gyerekkori kedvenc), főleg, hogy ezt a könyvet is Vlagyimir Szutyejev illusztrálta. Kislányom a hétvégén, a negyedik születésnapjára kapta meg a könyvet, és már többször is el kellett neki olvasnom neki az elejétől a végéig! Nagy kedvence a két struccfióka, Fuj és Pfuj története, akik nem szeretik a tejbegrízt. Kedvence még az Egy darabka hol a háztetőn is, amely Csahosról, a kiskutyáról és Fehértappancsról a cicáról szól. De az összes mese bűbájos, hol vidámabb, hol meghatóbb befejezéssel.  Az állatok nevei is beszédesek,  pl. a csacsit Ábécének hívják, az egeret Morzsának, a kacsát Hápisápinak, a teknőst pedig Nekem-Aztán-Nem-Sürgős-nek.  Ajánlom
2 megjegyzés
Olvasd csak tovább

Leiner Laura: Állj mellém

Lassan már szinte egy év telt el azóta, hogy az Iskolák Országos Versenye (II. trilógia) második kötetét elolvastam, és mennyire vártam a folytatást, lévén akkor még meg sem jelent. Aztán el is felejtettem, ám még Húsvét előtt kölcsönkértem- és kaptam tanítványomtól. Könnyen felvettem a fonalat, lévén kedvenc főhőseinket nem lehet elfelejteni: Sára, Vivien, Rajmund és Dominik mind jópofa és szerethető karakterek - Tahi, a fizikatanár kíséretében. A vetélkedő a múltkori furcsa feladvány (ld. ki a beépített ember) után ismét folytatódik. A Szirtes gimi csapata nagyon összetartó, a párok ugye már összejöttek, ebben sincs sok újdonság (vicces, ahogy Tahi mindig őrködni próbál), minden halad a szokásos mederben. Talán a túl szokásosban is. Nekem a harmadik kötet már kicsit sablonosnak tűnt (ld. tudni előre, hogy úgyis mindig továbbjutnak, úgyis ők nyerik majd meg), az igazgató élőit a kommentszekcióval sokszor csak lapoztam (bár most is mind nagyon humorosak és fárasztóak voltak, de inkább 
Megjegyzés küldése
Olvasd csak tovább