Ugrás a fő tartalomra

Leiner Laura: A Szent Johanna Gimi 3. - Egyedül

Mint ahogyan korábban írtam, Leiner Laura ifjúsági sorozatát nem lehet abbahagyni, ha valaki belekezd, muszáj elolvasnia az összes részt.
A gimis diákok a második tanévüket kezdik a Szent Johannában, immáron 10/b-sek lettek. Eltelt a nyár, mindenki meséli az élménybeszámolóit, Kinga dicsekszik barátjával, a "szintén lovas" Olivérrel (akivel igaz, távkapcsolatba került), a menő srácok meg együttes alapítottak - persze ebben Reni "szerelme" Cortez is benne van. Reni továbbra is utálja a rajzot és a rajztanárt (kölcsönösen), és a kevésbé népszerű olvasókörösök közé tartozik (az új taggal, "Harry Potterrel" együtt) ... szóval mondhatni a szokásos mederben zajlik az élet.
Új szereplők is feltűnnek, az egyik, aki persze Reni ellensége lesz, az Viki, aki trombitásként kerül be Cortezék együttesébe. Viki nagyon trendi punk lány, szőke-pink hajjal, füstös sminkkel (ezt a "füstös sminket", akárhányszor szó esik a lányról, mindig megemlíti Reni), szóval trendi a csaj, de ugyanakkor egy bunkó is, dehát, mint gimis tapasztalatainkból tudjuk, a menők mind ilyenek általában. Új szereplő még Dorián, aki, bevallom, nekem már az elején sem volt túl szimpi, pedig akkor még odavolt érte Virág (jó, azért drukkoltam nekik, hogy összejöjjenek). 
Erre a részre, ahogy a a címében is olvasható, az egyedüllét jellemző, ugyanis tipikus, hogyha a legjobb barátnődnek pasija lesz, akkor téged elhanyagol. Cortezről meg nem is beszélve... Reni rengeteget bőg és bénázik, néha már úgy megráztam volna!
Ja, és amit nem értek: a Szent Johanna elvileg egy elit gimi, ahová nehéz felvételi árán lehetett bekerülni. Akkor miért nem tanul senki, hogyhogy a sikeresen felvételizők rossz tanulók lettek, és másolják a házit, bukásra állnak?
Mindegy. Vissza a cselekményre. Egy eléggé káoszos szilveszteri buliról is olvashatunk, amikor is felcsillan, majd szertefoszlik a remény, Reni összezavarodik, ráadásul a szülők büntetése is rátesz mindenre egy lapáttal. Végül egy barátnői kibéküléssel zárul a könyv, vagyis ez a félév.
Egyébként most olvasom a negyedik részt, mivel szerintem úgy éri meg, ha egy tanévet egyben olvasol.
Szóval hamarosan jövök újabb beszámolóval. :)

Az első két részről egyben ITT írtam.
Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fognyűvő Manócska (Hanna Künzel, Günter Schmitt)

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari
Megjegyzés küldése
Olvasd csak tovább

Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni

Egy bűbájos mesekönyvet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, amely gyermekkorom nagy kedvence volt! Ez pedig nem más, mint A sün, akit meg lehetett simogatni . Most új kiadásban megvásárolható a Móra Kiadó gondozásában. A mesék szereplői mind állatok, és minden mesének van valamilyen tanulsága. Hasonlít a Vidám mesék re (szintén gyerekkori kedvenc), főleg, hogy ezt a könyvet is Vlagyimir Szutyejev illusztrálta. Kislányom a hétvégén, a negyedik születésnapjára kapta meg a könyvet, és már többször is el kellett neki olvasnom neki az elejétől a végéig! Nagy kedvence a két struccfióka, Fuj és Pfuj története, akik nem szeretik a tejbegrízt. Kedvence még az Egy darabka hol a háztetőn is, amely Csahosról, a kiskutyáról és Fehértappancsról a cicáról szól. De az összes mese bűbájos, hol vidámabb, hol meghatóbb befejezéssel.  Az állatok nevei is beszédesek,  pl. a csacsit Ábécének hívják, az egeret Morzsának, a kacsát Hápisápinak, a teknőst pedig Nekem-Aztán-Nem-Sürgős-nek.  Ajánlom
2 megjegyzés
Olvasd csak tovább

Leiner Laura: Állj mellém

Lassan már szinte egy év telt el azóta, hogy az Iskolák Országos Versenye (II. trilógia) második kötetét elolvastam, és mennyire vártam a folytatást, lévén akkor még meg sem jelent. Aztán el is felejtettem, ám még Húsvét előtt kölcsönkértem- és kaptam tanítványomtól. Könnyen felvettem a fonalat, lévén kedvenc főhőseinket nem lehet elfelejteni: Sára, Vivien, Rajmund és Dominik mind jópofa és szerethető karakterek - Tahi, a fizikatanár kíséretében. A vetélkedő a múltkori furcsa feladvány (ld. ki a beépített ember) után ismét folytatódik. A Szirtes gimi csapata nagyon összetartó, a párok ugye már összejöttek, ebben sincs sok újdonság (vicces, ahogy Tahi mindig őrködni próbál), minden halad a szokásos mederben. Talán a túl szokásosban is. Nekem a harmadik kötet már kicsit sablonosnak tűnt (ld. tudni előre, hogy úgyis mindig továbbjutnak, úgyis ők nyerik majd meg), az igazgató élőit a kommentszekcióval sokszor csak lapoztam (bár most is mind nagyon humorosak és fárasztóak voltak, de inkább 
Megjegyzés küldése
Olvasd csak tovább