Ugrás a fő tartalomra

Peter Hessler: Kína országútjain

Nemrégiben jelent meg Peter Hessler Kína országútján című könyve a Park Könyvkiadó gondozásában. Az író korábbi, Két év Kínában című könyvét sajnos nem olvastam, ám ennek ismerete híján is érdemes belekezdeni a történetbe.
A könyv három részből áll, az egyes fejezetek A Fal, A Falu és A Gyár címet viselik.
A történet onnan indul, hogy az író autót bérel, elhagyja Pekinget, és a Nagy Fal mentén utazik, így eljutva egészen Belső-Mongóliáig. A könyv ezen része inkább útirajz jellegű, amelyet különböző érdekességek tarkítanak. Ilyen például, mikor is a kínai KRESZ-ből idéz, vagyis hogy milyen tesztkérdésekből és válaszlehetőségekből áll egy autóvezetői elméleti vizsga. Meg kell hagyni elég viccesek ezek a tesztek, például olyan válaszlehetőség is olvasható arra kérdésre, hogy mit tegyünk, ha valaki útbaigazítást kér, hogy vezessük félre, vagy, hogy vasúti kereszteződésnél gyorsan, fékezés nélkül haladjunk át. :)
Ezen kívül természetesen a Nagy Fal történetéről is olvashatunk ebben a fejezetben.

Az autózás után következik a legérdekesebb rész (legalábbis számomra ez a fejezet volta legérdekesebb és legolvasmányosabb), ez pedig nem más, mint A Falu. Az író ugyanis bérel egy hétvégi házat egy Sancsa nevű kis faluban, persze korántsem zajlik ez ilyen zökkenőmentesen, mivel mindenhol vannak irigy és gonosz emberek, és a hatóság sem mindig szereti a bevándorlókat. Megismerhetjük a falubélieket, köztük Vej-Ce-csit, az ő életét, családját, kisfiát, velük különösen szoros kapcsolata alakul ki az írónak, segít nekik, szinte családtaggá válik. Közben Kína gazdasága is látványos fejlődésnek indul.

A harmadik részben a Csöcsiang tartomány-béli gyárat ismerhetjük meg, amely nem más, mint egy melltartókarika-gyár(!). Itt is nagyon életszerű képet kapunk az ott dolgozók hétköznapjairól, főnökről és beosztottakról, végül az üzem megszűnéséről, pontosabban áthelyezéséről is olvashatunk. Ezeket sem száraz leírásban kapjuk, hanem érzelmekkel, gondolatokkal átszőve, beleélve magunkat így az egyszerű munkás élethelyzetébe.

Úgy érzem, Peter Hessler nagyon szereti és tiszteli Kínát, és hétköznapi szemmel is valósak az ábrázolások és leírások. És bár az elején lassan haladtam a könyvvel, a végén már sajnáltam, hogy nem olvashatom tovább. 

A szerzőről:
Peter Hessler 1969-ben született a Missouri állambeli Columbiában. ... Írásai rendszeresen megjelennek a The New Yorker Timesban és a National Geographicban. 2008-ban kiváló újságírói teljesítményéért elnyerte a legnevesebb amerikai sajtódíjat.

Megjegyzések

  1. Húú, felkeltetted az érdeklődésemet :) Ennek én is jobban utánannézek. Köszi!!

    VálaszTörlés
  2. Örülök, h felkeltettem a figyelmedet :) Kíváncsi vagyok, hogy fog tetszeni!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fognyűvő Manócska (Hanna Künzel, Günter Schmitt)

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari

Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni

Egy bűbájos mesekönyvet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, amely gyermekkorom nagy kedvence volt! Ez pedig nem más, mint A sün, akit meg lehetett simogatni . Most új kiadásban megvásárolható a Móra Kiadó gondozásában. A mesék szereplői mind állatok, és minden mesének van valamilyen tanulsága. Hasonlít a Vidám mesék re (szintén gyerekkori kedvenc), főleg, hogy ezt a könyvet is Vlagyimir Szutyejev illusztrálta. Kislányom a hétvégén, a negyedik születésnapjára kapta meg a könyvet, és már többször is el kellett neki olvasnom neki az elejétől a végéig! Nagy kedvence a két struccfióka, Fuj és Pfuj története, akik nem szeretik a tejbegrízt. Kedvence még az Egy darabka hol a háztetőn is, amely Csahosról, a kiskutyáról és Fehértappancsról a cicáról szól. De az összes mese bűbájos, hol vidámabb, hol meghatóbb befejezéssel.  Az állatok nevei is beszédesek,  pl. a csacsit Ábécének hívják, az egeret Morzsának, a kacsát Hápisápinak, a teknőst pedig Nekem-Aztán-Nem-Sürgős-nek.  Ajánlom

Leiner Laura: Állj mellém

Lassan már szinte egy év telt el azóta, hogy az Iskolák Országos Versenye (II. trilógia) második kötetét elolvastam, és mennyire vártam a folytatást, lévén akkor még meg sem jelent. Aztán el is felejtettem, ám még Húsvét előtt kölcsönkértem- és kaptam tanítványomtól. Könnyen felvettem a fonalat, lévén kedvenc főhőseinket nem lehet elfelejteni: Sára, Vivien, Rajmund és Dominik mind jópofa és szerethető karakterek - Tahi, a fizikatanár kíséretében. A vetélkedő a múltkori furcsa feladvány (ld. ki a beépített ember) után ismét folytatódik. A Szirtes gimi csapata nagyon összetartó, a párok ugye már összejöttek, ebben sincs sok újdonság (vicces, ahogy Tahi mindig őrködni próbál), minden halad a szokásos mederben. Talán a túl szokásosban is. Nekem a harmadik kötet már kicsit sablonosnak tűnt (ld. tudni előre, hogy úgyis mindig továbbjutnak, úgyis ők nyerik majd meg), az igazgató élőit a kommentszekcióval sokszor csak lapoztam (bár most is mind nagyon humorosak és fárasztóak voltak, de inkább