2012. szeptember 23., vasárnap

E. L. James: A szürke ötven árnyalata

Annyi mindent hallottam már erről a könyvről - elsősorban negatív véleményeket, hogy katasztrófa az egész, ugyanakkor a beharangozója szerint meg hatalmas siker. Akkor most mi az igazság? Niki szerencsére megadta a bátorítást (ő pozitívakat is írta róla), így végül én is beadtam a derekam és elolvastam. Meg kell hagyni, elég hamar végeztem vele, könnyen olvasható könyv - ebből is látszik, hogy nem túl bonyolult se a története, se a nyelvezete.

(Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz!)
A könyv kb. első harmada még tetszett. Izgalmas volt, hogy vajon ki ez a rejtélyes pasi, hogyan-miként jön majd össze Anastasiavál, milyen különös dolgokba vezeti majd be Grey az ártatlan lányt. Tetszett, ahogyan közelednek egymáshoz, ahogyan egymásra vannak indulva, ahogyan szexelnek, illetve, mikor kiderült, milyen beállítottságú ember Grey, még az sem zavart. (Ana folyamatos "Szent szar" felkiáltásai annál inkább, de ezt most hagyjuk.) Amikor viszont a hapsi előjött a szerződéssel, komolyan nevetnem kellett. Mi ez? Ha nekem bármelyik pasi szerződésbe foglalta volna kapcsolatunkat (nemcsak a szexet, hanem pl. azt is, mit egyek, mennyit edzek), röhögve hagytam volna faképnél. Tudom, ez nem ilyen egyszerű, mert ha az ember szerelmes, és hajtja a szexuális vágy (vagy inkább a tapasztalatlanságából eredő kíváncsiság, mint Anánál), akkor bármit, na jó, majdnem bármit megtesz. Az elején még tetszett, ahogyan "húzzák egymást", emaileznek, ám a történet számomra egy idő után baromi unalmassá vált. Emaileznek, szexelnek, szenvednek (bár inkább Ana), utazgatnak, családot látogatnak stb. Vártam, vártam, lesz-e valami fordulat vagy csattanó, vagy netalántán valami nagyon-nagyon durva dolog, de semmi! Ugyanakkor egy idő után nagyon idegesített Ana féltékenysége, illetve, hogy folyton ellenőrzi a pasit, vajon azzal a bizonyos Mrs. Robinsonnal találkozik-e vagy sem. Amúgy sem értem, a pasi közölte vele a játékszabályokat - abba reménykedett, hogy majd ő megváltoztatja? Mondjuk ez érdekes, mert számomra is olyan volt, mintha a pasi picit beleszeretett volna a lányba, ki tudja.
A vége meg: Ana, még ha fáj is neki, valahol jól döntött (bár én fordítva képzeltem, hogy a pasi ejti majd pofára), de tényleg nem illettek össze, mert szerintem Ana egy idő után többet akart volna, nem elégedett volna meg az alárendelt szerepével.
És hogy hogyan összegezném az egészet? Kissé lapos és unalmas volt, a kezdeti izgalmak után jobbra számítottam. De azért nem bántam meg, hogy elolvastam.
Mint megtudtam, a könyv egy trilógia első része. (Miért kell minden állítólagos sikerkönyvből  trilógiát csinálni? Mindegy. Majd meglátjuk...)

A hivatalos ajánló:
Az erotikus, mulattató és mélyen megindító Ötven árnyalat-trilógia olyan történet, amely hatalmába keríti és birtokba veszi olvasóját, azután mindig vele marad.
Amikor Anastasia Steele, az irodalom szakos egyetemi hallgató interjút készít Christian Greyjel, az ifjú vállalkozóval, gyönyörű, okos és ijesztő férfival találja szemben magát. A nem e világban élő és ártatlan Ana megretten, amikor ráébred, hogy akarja ezt a férfit, és annak rejtélyes tartózkodása ellenére kétségbeesetten próbál közelebb kerülni hozzá. Grey, aki képtelen ellenállni Ana csendes szépségének, eszének és független szellemének, elismeri, hogy ő is akarja a lányt – de a saját feltételei szerint.

2 megjegyzés:

  1. Na, akkor nem tetszett annyira neked, mint nekem. ;o) Próbálok találgatni, hogy vajon miről fog szólni a másik két kötet, direkt nem olvastam erről külföldi oldalakon sem, nehogy lelőjjek valami poént, de gondolom, hogy azért a legvége csak happy end lesz, nem? ;o) És hamarosan megjelenik a második rész, én már nagyon várom. :o) El fogod azért még olvasni?

    VálaszTörlés
  2. Szerintem el fogom olvasni, mert azért hajt a kíváncsiság, vajon hogyan alakul a továbbiakban a sorsuk :)

    VálaszTörlés