Ugrás a fő tartalomra

Laurie H. Anderson: Jégviráglányok

Azért utaztam el a Jégviráglányok földjére, mert számtalan olvasóm számolt be szóban és írásban arról, hogy evészavarokkal küzdenek, vagdossák magukat, és úgy érzik, hogy valahol eltévedtek. Bátorságuk és becsületességük indított el az úton, amelyen rátaláltam Liára, és megértettem, miért ment tönkre. Noha Lia története a képzelet műve, az ihletet ezektől az olvasóktól kaptam, amit ezennel köszönök.  (Laurie Halse Anderson)

Hú. Ahhoz képest, hogy ifjúsági irodalom, kemény volt. Tizenhat éven felülieknek ajánlják, de én tizennyolcas karikát tennék rá. Vagy inkább mégsem. Tanulságul érdemes elolvasni a történetet minden kamasznak.
A történet egy Lia nevű lányról szól, aki bulimiás, alig 44 kiló, de kövérnek látja magát, koplal és vagdossa önmagát. Helyzetét tetézi, hogy szintén bulimiás (volt) barátnője, Cassie nemrégiben halt meg.
Persze lehet szidni ezeket a lányokat, hogy jó dolgokban nem tudnak mit csinálni, de nem. Ez sajnos egy elég komoly betegség. Lehet szidni a szüleiket, hogy miért nem vették észre a jeleket, de ez sem ilyen egyszerű.
Bele tudtam magam élni a lány helyzetébe, holott hála Istennek, sosem küzdöttem ilyen gondokkal sőt. Nekem inkább az volt a bajom tizenévesként, hogy hízni akartam, és amiatt jegyzeteltem, hogy miket eszem, hogy lássam, eleget eszem-e. És amiatt voltam magam alatt és éreztem magam csődnek, mert nem híztam. (És a kedves osztálytársaim és a rokonok még rá is tettek egy lapáttal, folyton azt hallgattam, hogy milyen sovány vagyok, nem eszem eleget? )
De térjünk vissza  a könyvre. Szóval a lány lelkivilágába bele tudtam élni magam. De! Édesanya is vagyok, így szülői szemmel is olvastam a könyvet! Egyre kétségbeesettebben! Én vajon mit tennék, ha a saját lányommal történne mindez? És nem hallgatna rám, és visszabeszélne és gyűlölne, és ha segíteni próbálnék, eltaszítana magától? És közben pusztulásba döntené önmagát? Rengeteg kérdés kavargott a fejemben.
Még Emmát, Lia mostohahúgát emelném ki - talán ő volt az egyetlen, aki erőt adott lánynak.
Szóval nagyon ütős volt a könyv, és elolvasása után (ami elég hamar ment), csak néztem a semmibe. Kicsit depressziós is lettem utána. Még jó, hogy pont nyaralni indultunk utána, így fel tudtam olvadni a Jégviráglányok hatása alól.

Laurie H. Anderson másik ismert könyve a Hadd mondjam el címet viseli.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fognyűvő Manócska (Hanna Künzel, Günter Schmitt)

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari

Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni

Egy bűbájos mesekönyvet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, amely gyermekkorom nagy kedvence volt! Ez pedig nem más, mint A sün, akit meg lehetett simogatni . Most új kiadásban megvásárolható a Móra Kiadó gondozásában. A mesék szereplői mind állatok, és minden mesének van valamilyen tanulsága. Hasonlít a Vidám mesék re (szintén gyerekkori kedvenc), főleg, hogy ezt a könyvet is Vlagyimir Szutyejev illusztrálta. Kislányom a hétvégén, a negyedik születésnapjára kapta meg a könyvet, és már többször is el kellett neki olvasnom neki az elejétől a végéig! Nagy kedvence a két struccfióka, Fuj és Pfuj története, akik nem szeretik a tejbegrízt. Kedvence még az Egy darabka hol a háztetőn is, amely Csahosról, a kiskutyáról és Fehértappancsról a cicáról szól. De az összes mese bűbájos, hol vidámabb, hol meghatóbb befejezéssel.  Az állatok nevei is beszédesek,  pl. a csacsit Ábécének hívják, az egeret Morzsának, a kacsát Hápisápinak, a teknőst pedig Nekem-Aztán-Nem-Sürgős-nek.  Ajánlom

Leiner Laura: Állj mellém

Lassan már szinte egy év telt el azóta, hogy az Iskolák Országos Versenye (II. trilógia) második kötetét elolvastam, és mennyire vártam a folytatást, lévén akkor még meg sem jelent. Aztán el is felejtettem, ám még Húsvét előtt kölcsönkértem- és kaptam tanítványomtól. Könnyen felvettem a fonalat, lévén kedvenc főhőseinket nem lehet elfelejteni: Sára, Vivien, Rajmund és Dominik mind jópofa és szerethető karakterek - Tahi, a fizikatanár kíséretében. A vetélkedő a múltkori furcsa feladvány (ld. ki a beépített ember) után ismét folytatódik. A Szirtes gimi csapata nagyon összetartó, a párok ugye már összejöttek, ebben sincs sok újdonság (vicces, ahogy Tahi mindig őrködni próbál), minden halad a szokásos mederben. Talán a túl szokásosban is. Nekem a harmadik kötet már kicsit sablonosnak tűnt (ld. tudni előre, hogy úgyis mindig továbbjutnak, úgyis ők nyerik majd meg), az igazgató élőit a kommentszekcióval sokszor csak lapoztam (bár most is mind nagyon humorosak és fárasztóak voltak, de inkább