Ugrás a fő tartalomra

Janet Evanovich: A szingli fejvadász 2.

Azzal kezdeném, hogy Janet Evanovich "szingli" sorozatának korábbi kiadásai más címekkel jelentek meg. A szingli fejvadász 2. történetesen a Két ravatal címet viseli a korábbi kiadásban - én ezzel a címmel olvastam. (A még régebbinek pedig Kétesélyes játszma a címe.) Mások a borítók is, no meg (mert a könyvtárban belelapoztam az egyes példányokba) a fordítás is. A lényeg, hogy ugyanarról a regényről, illetve regénysorozatról van szó, csak hát manapság szinglis címmel sokkal könnyebb eladni mindent. :)

És akkor most térjünk rá a Két ravatal-ra, akarom mondani a regény 2. részére.
Adott ugye Stephanie Plum, a kétbalkezes óvadékügynök, aki bénázásai mellett olykor még bajba is sodorja saját testi épségét, nem is kis bajba! És adott Morelli, a gyerekkori "barát", vagy inkább ellenség? Stephanie feladata, hogy elkapja a veszélyes Kennyt, emellett a ravatalozó is fő helyszíne az eseményeknek. Szerepet kap Mazur nagyi is, mert csak ő képes olyan dolgokra, hogy egy búcsúztatón beleessen a koporsóba vagy a kezében maradjon a halott kisujja. 
Leszámítva pár humoros jelenetet, az első részen többet nevettem. Itt szerintem sokkal veszélyesebb játszmába keveredett Stephanie, sőt, még szegény nagyi is veszélybe kerül. Szóval ez szerintem nem volt annyira humoros, de a történet jó, tetszett. 
Egy dolog idegesít picit: most akkor mi van Stephanie és Morelli között? Miért húzzák egymás agyát? Szóval, ha nem is volt tervben, muszáj lesz folytatnom a sorozatot - akármilyen címmel is tudom megszerezni a harmadik részt.

A hivatalos ajánló (illetve balra a régebbi kiadás borítója):
Stephanie Plum, a világ legkedveltebb fejvadásznője nem akármilyen megbízatást kap. Kenny Mancusót kell begyűjtenie, a gyilkost, aki mellesleg Joe Morelli unokatestvére. És mint mindig, Stephanie körül most is izzik a levegő. Anyja változatlanul férjhez akarja adni, és továbbra is az ő pici lányaként kezeli, Morelli változatlanul (sőt fokozódóan!) izgató és pofátlan. Felbukkan még egy temetkezési vállalkozó, egy rakomány ellopott koporsó, némi halálos fenyegetés, és az elengedhetetlen kocsimizéria (ezúttal lopják, nem robbantják). Mindennek a tetejében ott van Stephanie nyakán Mazur nagyi is, aki most éppen temetésbuzi lett, unalmában ravatalozókba cipeli, ahonnan végül kisöpri a népharag, míg végül is felcsap önjelölt nyomozónak.

Az első részről pedig ITT írtam.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fognyűvő Manócska (Hanna Künzel, Günter Schmitt)

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari

Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni

Egy bűbájos mesekönyvet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, amely gyermekkorom nagy kedvence volt! Ez pedig nem más, mint A sün, akit meg lehetett simogatni . Most új kiadásban megvásárolható a Móra Kiadó gondozásában. A mesék szereplői mind állatok, és minden mesének van valamilyen tanulsága. Hasonlít a Vidám mesék re (szintén gyerekkori kedvenc), főleg, hogy ezt a könyvet is Vlagyimir Szutyejev illusztrálta. Kislányom a hétvégén, a negyedik születésnapjára kapta meg a könyvet, és már többször is el kellett neki olvasnom neki az elejétől a végéig! Nagy kedvence a két struccfióka, Fuj és Pfuj története, akik nem szeretik a tejbegrízt. Kedvence még az Egy darabka hol a háztetőn is, amely Csahosról, a kiskutyáról és Fehértappancsról a cicáról szól. De az összes mese bűbájos, hol vidámabb, hol meghatóbb befejezéssel.  Az állatok nevei is beszédesek,  pl. a csacsit Ábécének hívják, az egeret Morzsának, a kacsát Hápisápinak, a teknőst pedig Nekem-Aztán-Nem-Sürgős-nek.  Ajánlom

Leiner Laura: Állj mellém

Lassan már szinte egy év telt el azóta, hogy az Iskolák Országos Versenye (II. trilógia) második kötetét elolvastam, és mennyire vártam a folytatást, lévén akkor még meg sem jelent. Aztán el is felejtettem, ám még Húsvét előtt kölcsönkértem- és kaptam tanítványomtól. Könnyen felvettem a fonalat, lévén kedvenc főhőseinket nem lehet elfelejteni: Sára, Vivien, Rajmund és Dominik mind jópofa és szerethető karakterek - Tahi, a fizikatanár kíséretében. A vetélkedő a múltkori furcsa feladvány (ld. ki a beépített ember) után ismét folytatódik. A Szirtes gimi csapata nagyon összetartó, a párok ugye már összejöttek, ebben sincs sok újdonság (vicces, ahogy Tahi mindig őrködni próbál), minden halad a szokásos mederben. Talán a túl szokásosban is. Nekem a harmadik kötet már kicsit sablonosnak tűnt (ld. tudni előre, hogy úgyis mindig továbbjutnak, úgyis ők nyerik majd meg), az igazgató élőit a kommentszekcióval sokszor csak lapoztam (bár most is mind nagyon humorosak és fárasztóak voltak, de inkább