Ugrás a fő tartalomra

Maryrose Wood: Méregnaplók

A könyv rejtélyes címe és tartalma egyből felkeltette az érdeklődésemet. A gyógynövények termesztése, gyógyításra való felhasználása mindig is misztikusnak tűnt számomra, és ebben az ifjúsági regényben bőven vannak misztikus és rejtélyes elemek. Már ha csak az apa méregkertjére gondolunk, ahová lányának, Jessamine-nak tilos a belépés. Vajon miért?

A 18. század végén járunk: Jessamine Luxton a Hulne Apátság romjai között él édesapjával, a köztiszteletben álló gyógyszerésszel, akinek élete célja, hogy minél többet megtudjon a gyógyhatású növényekről. Ennek érdekében a világ minden tájáról igyekszik beszerezni a különlegesnél különlegesebb egyedeket, melyek közül a legveszélyesebbeket egy zárt méregkertben tartja.
Egy napon különös fiú érkezik a Hulne kunyhóba: a neve Gyom és a jelek szerint rendkívüli kapcsolat van közte és a növények között. Kicsoda Gyom Mi lehet a titka? És mi készül a méregkert falai mögött? -
teszi fel  a kérdést a könyv ajánlója.

A regénnyel úgy voltam, hogy mikor elkezdtem olvasni, nem volt semmi különös, csak éreztem, hogy történni fog valami. Aztán, mikor feltűnt Gyom, onnantól nem lehetett letenni! Vártam, mi fog történni, ki is ez a fiú, illetve mit titkol az apa. Persze sejteni lehet, hogy a lány és a fiú közt alakulni kezd valami. Ami aztán majdnem tragédiába torkollik. A regény végén viszont nagyon dühös voltam! Nem ilyen befejezést vártam, másnak kellett volna elmennie! 
A könyv olvasása közben végig azt éreztem, mintha egy növénykertben lennék én is, szinte éreztem a friss föld nyirkos illatát, a levelek susogását. (Többen is írták, hogy ezt a könyvet a kertben, szabadban kell olvasni - szerintem is. Kár, hogy most még hideg lett volna hozzá.)
Furcsa, rejtélyes tinitörténet tehát a Méregnaplók, volt ami nagyon tetszett benne, volt, ami kevésbé, de nem volt rossz, a hangulata fogott meg leginkább.

A szerző, Maryrose Wood, mielőtt regényírásba kezdett volna, évekig színészkedett, rendezett és színpadi íróként is kipróbálta magát. Honlapja: www.maryrosewood.com
A történetben szereplő Alnwick-kastély és Alnwick-kert Észak-Anglia legnépszerűbb turistalátványosságai. További információ a www.alnwickcastle.com és a www.alnwickgarden.com holnapokon, a kép ez utóbbiról származik.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fognyűvő Manócska (Hanna Künzel, Günter Schmitt)

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari

Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni

Egy bűbájos mesekönyvet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, amely gyermekkorom nagy kedvence volt! Ez pedig nem más, mint A sün, akit meg lehetett simogatni . Most új kiadásban megvásárolható a Móra Kiadó gondozásában. A mesék szereplői mind állatok, és minden mesének van valamilyen tanulsága. Hasonlít a Vidám mesék re (szintén gyerekkori kedvenc), főleg, hogy ezt a könyvet is Vlagyimir Szutyejev illusztrálta. Kislányom a hétvégén, a negyedik születésnapjára kapta meg a könyvet, és már többször is el kellett neki olvasnom neki az elejétől a végéig! Nagy kedvence a két struccfióka, Fuj és Pfuj története, akik nem szeretik a tejbegrízt. Kedvence még az Egy darabka hol a háztetőn is, amely Csahosról, a kiskutyáról és Fehértappancsról a cicáról szól. De az összes mese bűbájos, hol vidámabb, hol meghatóbb befejezéssel.  Az állatok nevei is beszédesek,  pl. a csacsit Ábécének hívják, az egeret Morzsának, a kacsát Hápisápinak, a teknőst pedig Nekem-Aztán-Nem-Sürgős-nek.  Ajánlom

Leiner Laura: Állj mellém

Lassan már szinte egy év telt el azóta, hogy az Iskolák Országos Versenye (II. trilógia) második kötetét elolvastam, és mennyire vártam a folytatást, lévén akkor még meg sem jelent. Aztán el is felejtettem, ám még Húsvét előtt kölcsönkértem- és kaptam tanítványomtól. Könnyen felvettem a fonalat, lévén kedvenc főhőseinket nem lehet elfelejteni: Sára, Vivien, Rajmund és Dominik mind jópofa és szerethető karakterek - Tahi, a fizikatanár kíséretében. A vetélkedő a múltkori furcsa feladvány (ld. ki a beépített ember) után ismét folytatódik. A Szirtes gimi csapata nagyon összetartó, a párok ugye már összejöttek, ebben sincs sok újdonság (vicces, ahogy Tahi mindig őrködni próbál), minden halad a szokásos mederben. Talán a túl szokásosban is. Nekem a harmadik kötet már kicsit sablonosnak tűnt (ld. tudni előre, hogy úgyis mindig továbbjutnak, úgyis ők nyerik majd meg), az igazgató élőit a kommentszekcióval sokszor csak lapoztam (bár most is mind nagyon humorosak és fárasztóak voltak, de inkább