Ugrás a fő tartalomra

Nicholas Evans: Viharhegy


Mondtam már, hogy imádom Nicholas Evanst? (Igen, mondtam.) A suttogó meghatott, A csapda lenyűgözött, a Viharhegy azonban minden várakozásomat felülmúlta. Fantasztikusan jó könyv!

Részlet az ajánlóból:

Két síelő egy fiatal nő jégbe fagyott holttestére bukkan Montana hegyeiben. A seriff csapatának az egész éjszakája rámegy, hogy kiemeljék, az azonosítása viszont jóval kevesebb időt vesz igénybe. A huszonéves Abbie Coopert évek óta gyilkosság és ökoterrorista cselekmények miatt körözte az FBI, fényképe az Egyesült Államok minden rendőrörsének számítógépén megtalálható volt. Rejtély azonban, hogy miért és hogyan halt meg. Gyilkosság, öngyilkosság, baleset történt? … Szomorú, de sajnos hihető történet arról, hogy jó családból, rendes szülőktől származó gyerekek is követhetnek el súlyos hibákat, amelyek megpecsételik a sorsukat.

Ebben a regényben tehát nem az állatok (ló, farkasok) a főszereplők”, hanem egy család széthullása és egy lány rossz útra térése és tragédiája van a középpontban.
Sokat gondolkodtam, mi lett volna, ha Abbie apja nem hagyja el a családot. Tényleg ilyen mély lelki nyomot hagyhat egy kamaszban, ha a szülei házassága nem működik? Vagy csupán rosszkor volt rossz helyen, amikor is elszánt környezetvédőként bekerült az „ökoterrorista bandába”? Vagy mi lett volna ha nem ismeri meg Rolfot? Számos kérdést vet fel a könyv.
Emellett jó sok izgalom (menekülés, üldözés) is van benne, egyszóval letehetetlen! Természetesen itt sem hiányoznak az emberi érzelmek (szerelem, szex, férfi-nő kapcsolat), valamint a gyönyörű tájak és tájleírások – Evans ezekben nagyon profi!
(Hogy egy példát említsek erre, mennyire szépen fogalmaz, néhány sor a regény kezdetéből: „Pirkadat előtt keltek, és kiléptek a csillagoktól bolyhos, hideg éjszakába. Leheletük felhőként úszott a jéghideg légben, és bakancsuk élesen csikorgott az autósszálló parkolójának dermedt kavicsán. Az öreg kombi egymagában állt, a fülke és a motorház tetejét halvány, tört fényű dér lepte…")

Egyszóval ez az Evans-regény is a kedvencem lett. Most már csak A füstlovag van hátra. Aztán meg... remélem lesznek még új könyvei!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fognyűvő Manócska (Hanna Künzel, Günter Schmitt)

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari

Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni

Egy bűbájos mesekönyvet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, amely gyermekkorom nagy kedvence volt! Ez pedig nem más, mint A sün, akit meg lehetett simogatni . Most új kiadásban megvásárolható a Móra Kiadó gondozásában. A mesék szereplői mind állatok, és minden mesének van valamilyen tanulsága. Hasonlít a Vidám mesék re (szintén gyerekkori kedvenc), főleg, hogy ezt a könyvet is Vlagyimir Szutyejev illusztrálta. Kislányom a hétvégén, a negyedik születésnapjára kapta meg a könyvet, és már többször is el kellett neki olvasnom neki az elejétől a végéig! Nagy kedvence a két struccfióka, Fuj és Pfuj története, akik nem szeretik a tejbegrízt. Kedvence még az Egy darabka hol a háztetőn is, amely Csahosról, a kiskutyáról és Fehértappancsról a cicáról szól. De az összes mese bűbájos, hol vidámabb, hol meghatóbb befejezéssel.  Az állatok nevei is beszédesek,  pl. a csacsit Ábécének hívják, az egeret Morzsának, a kacsát Hápisápinak, a teknőst pedig Nekem-Aztán-Nem-Sürgős-nek.  Ajánlom

Leiner Laura: Állj mellém

Lassan már szinte egy év telt el azóta, hogy az Iskolák Országos Versenye (II. trilógia) második kötetét elolvastam, és mennyire vártam a folytatást, lévén akkor még meg sem jelent. Aztán el is felejtettem, ám még Húsvét előtt kölcsönkértem- és kaptam tanítványomtól. Könnyen felvettem a fonalat, lévén kedvenc főhőseinket nem lehet elfelejteni: Sára, Vivien, Rajmund és Dominik mind jópofa és szerethető karakterek - Tahi, a fizikatanár kíséretében. A vetélkedő a múltkori furcsa feladvány (ld. ki a beépített ember) után ismét folytatódik. A Szirtes gimi csapata nagyon összetartó, a párok ugye már összejöttek, ebben sincs sok újdonság (vicces, ahogy Tahi mindig őrködni próbál), minden halad a szokásos mederben. Talán a túl szokásosban is. Nekem a harmadik kötet már kicsit sablonosnak tűnt (ld. tudni előre, hogy úgyis mindig továbbjutnak, úgyis ők nyerik majd meg), az igazgató élőit a kommentszekcióval sokszor csak lapoztam (bár most is mind nagyon humorosak és fárasztóak voltak, de inkább